A Fidesz tárgyalt volna a választási törvény egyes elemeinek módosításáról az ellenzéki pártokkal, de mivel azok az „egyes elemeken” túl másról is akartak egyeztetni, az lett a vége, hogy senki nem fog tárgyalni senkivel. Ügy lezárva. Jöhetnek a 2018-as választások.

Aki kíváncsi a rendkívül unalmas részletekre, elolvashatja a napi sajtóban, például itt. A Fidesz magatartása tökéletesen érthető. Alkottak egy választási rendszert, amely garantálja a kormány leválthatatlanságát. Minek változtatnának rajta?

De mit művel az ellenzék?

2014-ben mindenki tapasztalhatta, hogyan működik a rendszer. A szavazók 55 százaléka voksolt a Fidesz ellen. Ez arra sem volt elég, hogy a kormánypárt elveszítse a parlamentben a kétharmadát. Vajon hány százaléknak kell ellene szavazni, hogy elveszítse a hatalmát? 65 százaléknak? Vagy 70 százaléknak?

Aki azt hiszi, tudja választ, az nem tudja a választ.

A jelenlegi választási rendszerben ugyanis lehetetlen megmondani. Egy párt a szavazatok tetszőleges arányával hatalomra kerülhet, ami azt jelenti, hogy a Fidesz akkor is maradhat, ha a szavazóknak akár a 80 százaléka ellene voksol.

És akkor ott vannak a kampányszabályok

Ebben a mandátum kiosztási szisztémában csak úgy lehetne kormányt váltani, ha egy ellenzéki párt önállóan képes lenne több szavazatot szerezni, mint a Fidesz. Ehhez a Baloldalnak 75 százalékkal, a Jobbiknak 122 százalékkal, az LMP-nek 750 százalékkal kellene növelnie 2014-es szavazatszámát. Ahogy Besenyő Pista bácsi mondta: „Nem fog nekik sikerülni!”

A kampányfelületeket ugyanis a Fidesz osztja el. Ő szabja meg, hogy melyik párt hol, mennyit és mennyi ideig hirdetheti magát. Így ha valamelyik ellenzéki induló túl veszélyessé válna, egyszerűen nem kap majd elegendő felületet a kampányához. Ezt is tapasztalhattuk 2014-ben.

A kormánypárt nemcsak lenyúlja a plakátfelületek tetszőleges hányadát, hanem a maradékot is ő osztja el ellenfelei között.

2014-ben a Baloldal volt az egyetlen induló, amelynek esélye lehetett volna befogni a Fideszt. Így aztán a Baloldal nemcsak a Fideszhez, hanem a Jobbikhoz képest is jóval kevesebb plakátot használhatott. Nem beszélve arról, mennyivel kevesebbet, mint a Jobbik és az LMP együttvéve. Utóbbi pártok ugyanis veszélytelenek voltak a Fideszre. És akkor a Baloldal kapott még a nyakába egy jó kis lejárató kampányt a CÖF-től. Minden ott van a fenti grafikonon.

Ugyanez történik majd az összes választáson, legfeljebb a szerepek cserélődnek fel attól függően, hogy melyik ellenzéki pártot kell visszahúzni, és melyiket egy kicsit fel annak érdekében, hogy önállóan egyikük se érhesse utol a Fideszt. Mindez teljesen legális, hiszen maguk a választásokat szabályozó törvények adnak rá lehetőséget. Ezek azok a jogszabályok, amelyeket nem fognak megváltoztatni. Ügy lezárva.

De azért az ellenzéki pártok elindulnak a választásokon. A rendszer őket nem fosztotta meg attól a lehetőségtől és annak az előnyeitől, hogy bekerüljenek a parlamentbe.

Így már csak egy kérdés maradt. Amikor a választópolgárokon lesz a sor, akkor azon a vasárnapon vajon felöltöznek –e, hogy elmenjenek a nekik kijelölt szavazókörbe leadni a voksukat, vagy inkább otthon maradnak és azt mondják: Túrót!