Ha mindkét állítás igaz, akkor:
Erős megállapítás, bizonyítani kell.
Ha a választási rendszereket egy szóban kellene jellemeznem, azt írnám: információ. Méghozzá olyan, amely mérhető.
Van egy információ, amellyel biztosan rendelkeznek a kormányváltást akaró választók: nem szavazhatnak a Fideszre.
Valamelyik másik pártra kell adniuk a voksukat. Olyan választási rendszerekben, ahol a szavazati arányoknak megfelelően osztják a mandátumokat (pl.: Németország) ennyi elegendő is.
A magyar rendszerben azonban a választóknak azt is tudniuk kell, hogy melyik másik pártra, illetve jelöltre kell szavazniuk, hogy leválthassák a kormányt.
Sőt, minden körzetben rendelkezniük kell ezzel az információval. Ugyanis van, ahol ennek, és van ahol annak a pártnak a jelöltje a megfelelő választás a kormányváltáshoz.
Hogyan jut el a választókhoz ez az információ? Tudjuk –e bizonyítani, vagy cáfolni, hogy egyáltalán eljuthat? Ha igazoljuk, hogy igen, akkor a kormány leváltható. Ha bizonyítjuk, hogy nem, akkor leválthatatlan.
Az ellenzék érdeke, hogy az információ eljuthasson elegendő választóhoz. A Fideszé, hogy ne juthasson el. Ezen múlik minden választás eredménye.
Az első akadály, amely elzárja az információt a szavazóktól maga a választási rendszer. Ha az egyéni körzetekben két forduló lenne, akkor az első eredményéből kiderülne, hogy melyik ellenzéki jelölt a jó választás.
Ha csak egyéni körzetekből lehetne bekerülni a parlamentbe (tehát nem lenne lista), akkor azok a pártok, amelyek erre nem képesek kiesnének a rendszerből. 2014-ben sem az LMP, sem a Jobbik nem nyert egyéni mandátumot. Így ma a választók tudnák, hogy ha kormányváltást akarnak, akkor a Baloldalra kell szavazniuk.
Egy null a Fidesznek.
A választási eredményeken túl elképzelhetünk más módokat is arra, hogy kiderüljön, melyik ellenzéki erő, illetve jelölt az esélyes. De!
2014-ben a szavazók 55,89 %-a nem a Fidesz jelöltjeire voksolt. Tehát eljutott kellő számú választóhoz az az információ, hogy ha kormányváltást akar, kire ne szavazzon. A probléma, hogy az ellenzéki jelöltekre leadott voksok így oszlottak meg:
26,85 % (Baloldal jelöltjei)
20,39 % (Jobbik jelöltjei)
4,97% (LMP jelöltjei)
3,68 % (Egyéb jelöltek)
Az adatok bizonyítják, hogy nem jutott el elegendő választóhoz az az információ, hogy melyik pártra, illetve jelöltre kell szavazniuk a kormányváltás érdekében és/vagy, egy részük, akikhez eljutott, mégsem szavazott a célnak megfelelően. De miért nem?
A 2014-es kampányban a Fidesz és a kormány több plakátfelületen hirdethetett, mint az összes ellenzéki párt együttvéve.
A kormánypárt erősebbnek látszott, mint a teljes ellenzék. Pedig gyengébb volt.
A Jobbik 1,4-szer akkora plakátfelületen hirdethetett, mint a legesélyesebb ellenzéki erő, a Baloldal.
A Jobbik erősebbnek látszott, mint a Baloldal. Pedig gyengébb volt.
A kormánypárti érdekeltségű negatív kampány fő (sőt, kizárólagos) célpontja a legerősebb ellenzéki erő, a Baloldal volt. Az őket lejárató plakátkampány értéke meghaladta a Baloldal saját plakátkampányának értékét.
Ez megmagyarázza, hogy azon választók egy része, akihez eljuthatott az információ, miért nem ennek megfelelően szavazott.
Eredmény:
Emiatt kellő számú választóhoz nemcsak nem jut el a szükséges információ, hanem rossz információ jut el. Olyan, amelynek eredményeként a szavazók egy része nem arra a pártra/jelöltre voksol, amelyikre a kormányváltás érdekében kellene. Minél nagyobb az egyenlőtlenség mértéke, annál több választó kap inkább hamis, mint valódi információt.
Van rosszabb hír is. Az egyenlőtlenség mértékét a Fidesz határozza meg annak megfelelően, hogy az adott választáson mekkora eltérésre van szüksége. Ennek oka a kampányszabályozás, amely nem garantál egyenlő hozzáférést a felületek jelentős részéhez (kivétel a televízió és a rádió, az ott megjelenő politikai reklámoknál biztosítja a törvény az egyenlőséget).
A szükséges információ eljuttatásának közvetítő közege a kampány.
Magyarországon ezt a közeget a törvényi szabályozás következtében a Fidesz uralja. Egyszerűen fogalmazva: ő dönti el, hogy melyik párt, hol, mennyit és mennyi ideig közvetítheti üzenetét a választók felé (erről bővebben itt, 42-49. oldal). Vagyis:
A kampányszabályozás és a mandátumok kiosztásának módja minden választáson ugyanaz. Ezért érvényesek a megállapításaink bármely, a jelenlegi rendszerben megtartott választásra.
Annak érdekében, hogy a kormány leválthatatlanságára vonatkozó állítást bizonyítani lehessen, nyolc előrejelzést teszünk közzé a 2018-as, és bármely más, a jelenlegi rendszerben megtartott választás, illetve kampány adataira. Mindegyik a fenti állításból következik.
Amennyiben a 2018-as adataival is egyezik, akkor újabb és erősebb bizonyítékunk lesz rá, hogy a jelenlegi rendszerben minden magyarországi országgyűlési választási eredményre igaz kell, hogy legyen:
Ahol „F” a FIDESZ – KDNP-t, „P” bármely másik pártot, „sz” a szavazatok, „m” a mandátumok számát jelöli.
Előrejelzések, kampány:
Előrejelzések, mandátumkiosztás:
Minden előrejelzés és az elmélet, amelyből következnek 2017. január 22 óta elérhető az elektor.hu oldalon. Itt.
Az elektor.hu 2017-ben hat ország választási eredményeire tett közzé előrejelzéseket. Az alábbi hivatkozásokra kattintva megnézheti, milyen mértékben egyeztek az adatokkal.
Hollandia itt.
Egyesült Királyság itt.
Franciaország itt.
Németország és Új-Zéland itt.
Ausztria itt.
Név: Bánovics Attila
Email: info@elektor.hu