• A Fidesz a kampányszabályozással garantálja, hogy minden választáson több szavazatot kapjon, mint külön-külön a többi párt.
• A mandátumok kiosztásának módszere biztosítja, hogy az a párt, amely több szavazatot szerez, mint külön-külön a többi párt, hatalomra kerüljön.

Ha mindkét állítás igaz, akkor:

A jelenlegi rendszerben a választók nem válthatják le a kormányt választások útján.

Erős megállapítás, bizonyítani kell.

Információ

Ha a választási rendszereket egy szóban kellene jellemeznem, azt írnám: információ. Méghozzá olyan, amely mérhető.

Van egy információ, amellyel biztosan rendelkeznek a kormányváltást akaró választók: nem szavazhatnak a Fideszre.

Valamelyik másik pártra kell adniuk a voksukat. Olyan választási rendszerekben, ahol a szavazati arányoknak megfelelően osztják a mandátumokat (pl.: Németország) ennyi elegendő is. 

A magyar rendszerben azonban a választóknak azt is tudniuk kell, hogy melyik másik pártra, illetve jelöltre kell szavazniuk, hogy leválthassák a kormányt. 

Sőt, minden körzetben rendelkezniük kell ezzel az információval. Ugyanis van, ahol ennek, és van ahol annak a pártnak a jelöltje a megfelelő választás a kormányváltáshoz. 

A magyar választási rendszerben akkor váltható le a kormány, ha kellő számú választó rendelkezik azzal az információval, hogy melyik pártra, illetve jelöltre kell szavaznia annak érdekében, hogy az ellenzék több mandátumot kapjon, mint a Fidesz.

Hogyan jut el a választókhoz ez az információ? Tudjuk –e bizonyítani, vagy cáfolni, hogy egyáltalán eljuthat? Ha igazoljuk, hogy igen, akkor a kormány leváltható. Ha bizonyítjuk, hogy nem, akkor leválthatatlan.

Ellenzék vs. Fidesz

Az ellenzék érdeke, hogy az információ eljuthasson elegendő választóhoz. A Fideszé, hogy ne juthasson el. Ezen múlik minden választás eredménye.

Az első akadály, amely elzárja az információt a szavazóktól maga a választási rendszer. Ha az egyéni körzetekben két forduló lenne, akkor az első eredményéből kiderülne, hogy melyik ellenzéki jelölt a jó választás. 

Ha csak egyéni körzetekből lehetne bekerülni a parlamentbe (tehát nem lenne lista), akkor azok a pártok, amelyek erre nem képesek kiesnének a rendszerből. 2014-ben sem az LMP, sem a Jobbik nem nyert egyéni mandátumot. Így ma a választók tudnák, hogy ha kormányváltást akarnak, akkor a Baloldalra kell szavazniuk. 

Azonban Magyarországon van lista és nincs két forduló. Így maga a rendszer zárja el a szükséges információt a választók elől.

Egy null a Fidesznek.

Adatok

A választási eredményeken túl elképzelhetünk más módokat is arra, hogy kiderüljön, melyik ellenzéki erő, illetve jelölt az esélyes. De! 

Nem az a probléma, hogy létezik –e az esélyes ellenzéki jelölt, hanem hogy a választók honnan tudják meg, ki az. 

2014-ben a szavazók 55,89 %-a nem a Fidesz jelöltjeire voksolt. Tehát eljutott kellő számú választóhoz az az információ, hogy ha kormányváltást akar, kire ne szavazzon. A probléma, hogy az ellenzéki jelöltekre leadott voksok így oszlottak meg: 

26,85 % (Baloldal jelöltjei)

20,39 % (Jobbik jelöltjei)

4,97% (LMP jelöltjei)

3,68 % (Egyéb jelöltek)

Az adatok bizonyítják, hogy nem jutott el elegendő választóhoz az az információ, hogy melyik pártra, illetve jelöltre kell szavazniuk a kormányváltás érdekében és/vagy, egy részük, akikhez eljutott, mégsem szavazott a célnak megfelelően. De miért nem? 

Dezinformáció

A 2014-es kampányban a Fidesz és a kormány több plakátfelületen hirdethetett, mint az összes ellenzéki párt együttvéve.

A kormánypárt erősebbnek látszott, mint a teljes ellenzék. Pedig gyengébb volt. 

A Jobbik 1,4-szer akkora plakátfelületen hirdethetett, mint a legesélyesebb ellenzéki erő, a Baloldal.

A Jobbik erősebbnek látszott, mint a Baloldal. Pedig gyengébb volt. 

A kormánypárti érdekeltségű negatív kampány fő (sőt, kizárólagos) célpontja a legerősebb ellenzéki erő, a Baloldal volt. Az őket lejárató plakátkampány értéke meghaladta a Baloldal saját plakátkampányának értékét.

Ez megmagyarázza, hogy azon választók egy része, akihez eljuthatott az információ, miért nem ennek megfelelően szavazott. 

Eredmény:

Dezinformáció > Információ

Emiatt kellő számú választóhoz nemcsak nem jut el a szükséges információ, hanem rossz információ jut el. Olyan, amelynek eredményeként a szavazók egy része nem arra a pártra/jelöltre voksol, amelyikre a kormányváltás érdekében kellene. Minél nagyobb az egyenlőtlenség mértéke, annál több választó kap inkább hamis, mint valódi információt.

Van rosszabb hír is. Az egyenlőtlenség mértékét a Fidesz határozza meg annak megfelelően, hogy az adott választáson mekkora eltérésre van szüksége. Ennek oka a kampányszabályozás, amely nem garantál egyenlő hozzáférést a felületek jelentős részéhez (kivétel a televízió és a rádió, az ott megjelenő politikai reklámoknál biztosítja a törvény az egyenlőséget).   

A kampány

A szükséges információ eljuttatásának közvetítő közege a kampány.

Magyarországon ezt a közeget a törvényi szabályozás következtében a Fidesz uralja. Egyszerűen fogalmazva: ő dönti el, hogy melyik párt, hol, mennyit és mennyi ideig közvetítheti üzenetét a választók felé (erről bővebben itt, 42-49. oldal). Vagyis: 

A Fideszen múlik, hogy milyen információ, milyen mértékben jut el a szavazókhoz.

A kampányszabályozás és a mandátumok kiosztásának módja minden választáson ugyanaz. Ezért érvényesek a megállapításaink bármely, a jelenlegi rendszerben megtartott választásra.

Bizonyítás kísérleti úton

Annak érdekében, hogy a kormány leválthatatlanságára vonatkozó állítást bizonyítani lehessen, nyolc előrejelzést teszünk közzé a 2018-as, és bármely más, a jelenlegi rendszerben megtartott választás, illetve kampány adataira. Mindegyik a fenti állításból következik.  

A 2014-es választás és kampány adataival mind a nyolc előrejelzés 100 %-ban egyezik. 

Amennyiben a 2018-as adataival is egyezik, akkor újabb és erősebb bizonyítékunk lesz rá, hogy a jelenlegi rendszerben minden magyarországi országgyűlési választási eredményre igaz kell, hogy legyen:

Fsz / Psz < Fm / Pm

Ahol „F” a FIDESZ – KDNP-t, „P” bármely másik pártot, „sz” a szavazatok, „m” a mandátumok számát jelöli. 

Előrejelzések, kampány: 

• A kormánypárti érdekeltségű hirdetést hordozó plakátfelületek térben és időben összességében mindig nagyobb helyet foglalnak el, mint bármely más jelölő szervezet plakátfelületei.
• A legnagyobb támogatottságú, valamint a legtöbb médiaszereplési és az egyéb területeken legjobb kampánylehetőségekkel rendelkező ellenzéki jelölő szervezet kevesebb plakátfelületen hirdetheti magát, mint legerősebb ellenzéki ellenfele.
• A kormánypárti érdekeltségű negatív kampány fő célpontja a legerősebb ellenzéki politikai erő.

Előrejelzések, mandátumkiosztás:

• Azoknak a pártoknak, amelyeknek egyéni mandátumaránya magasabb, mint a listás szavazati aránya, a teljes parlamenti mandátumaránya is magasabb lesz, mint a listás szavazatai aránya.
• Azoknak a pártoknak, amelyeknek egyéni mandátumaránya alacsonyabb, mint a listás szavazati aránya, a teljes parlamenti mandátumaránya is alacsonyabb lesz, mint a listás szavazatai aránya.
• Az előző két előrejelzésben leírt folyamat összefügg: előbbi pártok parlamenti mandátumaránya (összességében) pontosan annyival lesz magasabb, mint listás szavazati arányuk (összességében), amennyivel utóbbi pártok parlamenti mandátumaránya alacsonyabb lesz (összességében), mint listás szavazati arányuk (összességében).
• A töredékszavazatok az egyéni körzetekben keletkezett aránytalanságnak legfeljebb 29,2 %-át egyenlíthetik ki. Ez az érték akkor sem lehet nagyobb, ha a töredékszavazatokból kivonjuk azokat, amelyek az egyéniben győztes jelöltekre leadott voksokból származnak.
• A parlamenti mandátumtöbbség elérése nem függ össze a szavazatok többségének megszerzésével. Egy jelölő szervezet a voksok tetszőleges arányával megkaphatja a képviselői helyek többségét.

Minden előrejelzés és az elmélet, amelyből következnek 2017. január 22 óta elérhető az elektor.hu oldalon. Itt. 

Az elektor.hu 2017-ben hat ország választási eredményeire tett közzé előrejelzéseket. Az alábbi hivatkozásokra kattintva megnézheti, milyen mértékben egyeztek az adatokkal.

Hollandia itt.

Egyesült Királyság itt.

Franciaország itt.

Németország és Új-Zéland itt.

Ausztria itt.