Le vagyunk savazva. Olyannyira savanyú már a zemberek szája íze a politikai reklámoktól, hogy egyenesen megutáltatják velük magát a választás lehetőségét is. Rafinált módszer ez a népsavazás, mert minél többeknek lesz herótja az egésztől, annál kevesebben mennek el majd voksolni. És vajon kinek kedvez az alacsony részvétel a jelenlegi, aránytalan választási rendszerben? (Aki nem tudja a választ, ne is olvassa tovább...)

Ott tartunk tehát, hogy orrba-szájba szórják a népre az agitprop hadtest lövedékeit. Óriásplakátok az utcákon, az utak mentén. Újsághirdetések egész oldalakon, sőt már több oldalas mellékletekként a vidéki lapokban. Nemzeti inzultációs levélhadjárat. Rádiós és tévés szpotok megállíthatatlanul akarják megállítani Brüsszelt. Már várom, hogy az éttermekben, menzákon kötelező legyen a szalvétákon is Brüsszelnek szerepelnie, hogy abba kelljen törölni a szánkat, de azon sem csodálkoznék, ha a közintézményeken itt-ott még előforduló uniós lobogót kötelezően lábtörlőre cseréltetnék. Toroljunk és töröljünk!

Azt kérdezte a minap 14 éves fiam, hogy mi ez az egész brüsszelezés meg sorosozás? Miért kell ezeket megállítani? Az alapoktól kezdtem a magyarázatot, hogy Brüsszel a mi uniónk "fővárosa", ahová demokratikus elvek szerint kerülnek a képviselőink, és ők bizony számon kérik, ha egy tagállamban nem tartják tiszteletben a demokráciát. Emiatt pedig eleget kritizálták kormányunkat és pártunkat az "emút csaknem nyóc" évben, és mert a kritikát idehaza nem viseli a rendszer, inkább paszulja azokat, akik szóvá teszik a visszásságokat. A felnőttek mindenből politikát csinálnak - ez volt a keserű véleménye gyermekemnek, és igazat is adtam neki. Vele már sikerült úgy meggyűlöltetni a politikát, hogy ha most vasárnap lennének a választások és ő már szavazhatna, el sem menne ... És hány millió embert sikerült még kizárni ilyetén módon a közélet ügyeiből! Százezrek, de még inkább milliók fásultak már bele a politikai pocskondiázásba, a tisztességtelen játékokba, amelyhez anyagilag és szellemileg is a népnek kell asszisztálnia. Elvégre a mi pénzünkön folyik a marakodás!

Ilyesféle lelki állapotba taszított tömegek esetén lehet-e csodálkozni azon, hogy sok-sok ember nem akar szavazni? Megutálta a politikát, a pártokat, a politikusokat. És ennek meg is lett, meg is lesz az eredménye! Ez az egyik oldalnak már fél siker, a másiknak meg egy fél bukta! Miután a fásultakat, bizonytalanokat, kitaszítottakat és csalódottakat sikerül távol tartani a szavazófülkéktől (minden jel szerint akár generációkra kiterjedően), jöhet a Kubatov-listás kommandó. A stabilan kétmilliós sereg megszavazza, amit kell, az ellenzéknek így azután legelni való fűszál sem marad. Cél megvalósítva, hatalom bebetonozva!

Jut eszembe: és ha felébrednének a kiábrándultak, lenne közös jelölt, összefogás és egy akarat? Na, itt a bukta másik fele!

Szerző: V.K.