Vajon milyen lehet, amikor a sportoló több évtized után szembesül vele, hogy ő nem is golfozó, hanem kézilabdás? Vagy a tanár, akinek húsz év után esik le, hogy nem kórházban dolgozik? Fogalmam sincs, de Kósa Lajos talán tudja. Nemrég ugyanis azt állította, hogy a magyar választási rendszer a német mintát követi.

Két rendszer

A német rendszer arányos, vagyis a szavazói akarat alapján osztja el a mandátumokat. A magyar aránytalan, tehát nem a szavazói akarat alapján osztja a mandátumokat.

A két rendszernek az elnevezése is különböző, a német a Mixed Member Proportional (MMP), a magyar a Supplementary Member (SM) szisztéma.

A német rendszer így oldja meg az arányosságot: pontosan annyi listás képviselői helyet ad hozzá minden párt egyéni mandátumaihoz, hogy az eredmény a szavazati arány alapján járó mandátumszám legyen.

A magyar rendszer azonban egyáltalán nem veszi figyelembe az egyéniben már kiosztott helyeket, ezért egyes pártok sokkal több, mások sokkal kevesebb mandátumot kapnak listán, mint amennyi jár nekik. Így aztán a pártok teljes mandátumszáma köszönő viszonyban sincs a szavazati arányukkal.

Az MMP és az SM rendszert ebben a cikkben hasonlítottuk össze.

Kósa Lajosnak ugyanaz

Kósa Lajos 1990 óta parlamenti képviselő, 2015-től a FIDESZ – KDNP frakcióvezetője. Lehetséges, hogy negyedszázada abban a hitben ül az Országgyűlésben, hogy a magyar választási rendszer a német mintát követi? De legalábbis azóta, hogy pártja 2011-ben elfogadta az új választási törvényt?

Talán igen, de számításba kell vennünk egy másik lehetőséget is: Kósa a németeknek üzenget. Mivel ott a szavazati arányok alapján osztják a mandátumokat, ha azt hallják, hogy a magyar rendszer az ő mintájukat követi, akkor azt fogják hinni: a Fidesznek azért van többsége a magyar parlamentben, mert a többség rá szavazott. Ha megtudnák, hogy a kormánypárt a voksok 44,87 %-ával kapta meg a mandátumok 66,83 %-át talán el sem hinnék. Vagy azt gondolnák: valaki bizonyára rosszul számolt. Szegény naiv németek!