Kim Lane Scheppele évekig tanulmányozta Magyarországot, és az új választási rendszert. Azt mondja a Klubrádiónak, hogy a szabályok kedvezőek akármilyen, erősen megszervezett ellenzék számára, „álljon az akár balra, akár jobbra a kormánytól”, csakhogy „a baloldal nagyon széttöredezett, mint mindig”, és nehéz elképzelni, hogy együttesen lépjen fel. Mármint a választáson.
A professzornak bizonyára elkerülte a figyelmét, hogy 2014-ben az összes baloldali párt együtt indult. Közös listát állítottak és mind a 106 választókerületben közös jelöltet támogattak. Az eredmény: a baloldal összefogása megszerezte a szavazatok több mint egynegyedét, de a választási szabályok következtében a mandátumok kevesebb, mint egyötödét kapta meg. Miközben a szintén egységesen fellépő Jobbiknak a szavazatok egyötödével a képviselői helyek alig egytizede jutott.
Kim Lane Scheppele „alaposan elemezve a választási szabályokat” most úgy látja, hogy a rendszert arra szabták, hogy kivédjék a balközép részéről érkező kihívást. De, mint mondja, ugyanezek a szabályok nagyon sérülékenyek egy nagy jobboldali kihívással szemben.
A kormánypártnak akkor kétharmados többsége volt a parlamentben, olyan jogszabályt alkothatott, amilyet csak akart. Azt is beleírhatta volna a választási törvénybe, hogy Szijjártó Péter a legjobb Futsal játékos. A Fidesz ekkor előbb balra nézett, hogy „kivédje az onnan érkező kihívást”, majd ripsz-ropsz megszavazta az új választási rendszert. Most aztán a homlokára csaphat, hogy „a francba, a nagy jobboldali kihívásról meg tök elfeledkeztünk”!
A professzor láthatólag jól ismeri a magyar választási rendszer mandátum kiosztási módszerét, és ezért hiszi, hogy kedvező lehet egy erősen megszervezett, akár bal-, akár jobboldali ellenzék számára. A 2014-es választás eredménye azonban cáfolja ezt a feltételezést, és azt is tudjuk, hogy miért. A kampányszabályok miatt.
Az előző választáson a legerősebb ellenzéki induló a Baloldal volt. Mégis a kampányban a Jobbik csaknem másfélszer akkora plakátfelületen hirdette magát. Sőt, a közös erővel is gyengébb Jobbik és LMP együttesen kétszer akkora felületen, mint a Baloldal.
A plakátfelületeket baráti cégeken keresztül a Fidesz osztja el. Legerősebb ellenfelét le-, a többit kicsit felhúzza, ezzel terelgetve a szavazókat a veszélytelen pártok felé. És ha ez sem lenne elég, akkor jön a negatív kampány. Ilyen 2014-ben kizárólag a Baloldal ellen volt. Értéke meghaladta a Baloldal saját plakátkampányának értékét.
Ha 2018-ban a Jobbik lesz a legerősebb ellenzéki induló, akkor ő találja magát abban a szerepben, amelyben legutóbb a Baloldal volt. Ezzel a módszerrel tetszőlegesen hosszú ideig megakadályozható, hogy bármely párt utolérje a Fideszt. Az pedig nem probléma, ha az ellenzéki indulók együttesen több voksot kapnak, mint a kormánypárt, ahogy ez megtörtént 2014-ben, mert a mandátum kiosztási módszer gondoskodik arról, hogy a választáson ne a többség akarata érvényesüljön. (A kampányszabályokról röviden itt, 10-11. oldal, részletesebben itt, 42-49. oldal.)
Kim Lane Scheppele reményeit, a kampányszabályok ismeretének hiányán túl, arra alapozza, hogy szerinte „a Jobbik valójában megerősödött”. A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint viszont a teljes választókorú népesség (8 millió ember) között a Jobbik támogatottsága legalább 9, legfeljebb 13 %. Vagyis ugyanannyi szavazatra számíthatnak, mint 2014-ben (akkor 1.020.476 voksot szereztek, most maximum 1.040.000-ret kapnának).
A professzor sok kellemetlenséget megtakaríthatna magának, ha jó kutató módjára először megismerné az adatokat, és csak utána mondaná el a véleményét.
Név: Bánovics Attila
Email: info@elektor.hu