- Miért vállalta el a köztársasági elnök-jelöltséget úgy, hogy nálunk nem a választópolgárok, hanem a parlament dönt erről a posztról?

Nem tartom helytelennek, hogy nem közvetlenül a választópolgárok választják a köztársasági elnököt. Ugyanakkor azt gondolom, hogy maga 

a választás ilyen módja antidemokratikus,

és alkotmányossági szempontból is előnytelen. Ugyanis a köztársasági elnököt meg lehet választani akárhány szavazattal, ha ez több mint amennyit a rivális jelölt kap. Így 

a mindenkori parlamenti többség a saját bábját helyezheti az elnöki posztra.

Viszont sok olyan megoldás van, amely ezt megakadályozhatja. Az egyik, amikor a nép közvetlenül választja a köztársasági elnököt. De vannak más lehetőségek is, például, ha a jelölt nem kapja meg a parlamenti képviselők kétharmadának szavazatát, erre is van példa, akkor fel kell oszlatni a parlamentet. 

Magyarországon is akkor működtek jól a köztársasági elnökök, amikor nem az aktuális parlamenti többség akaratából lettek azok. 

Két pozitív minta volt: Göncz Árpád és Sólyom László. Mindketten ellensúlyai voltak az akkori parlamenti többségnek. Mindig így kellene eljárni, hogy független gondolkodású ember kerüljön a posztra, és ennek a szervezeti feltételeit kellene kitalálni. 

 - Ugyanakkor a rendszer ezt éppen nem garantálja.

Sőt!

 - Akkor hadd kérdezzem meg újra: ha mégis problémája a van a köztársasági elnök megválasztásának módjával, akkor miért ment bele, hogy jelölt legyen?

Mérlegelnem kellett, hogy semmi esélyem nincs arra, hogy megválasztanak. Ha lett volna, akkor az egy másik mérlegelés, hogy elvállaljam –e. Viszont az, hogy az ember csak akkor jelöltesse magát, ha a választási szabályokkal maradéktalanul egyetért, nem egy hibátlan logika. 

Nekem nem volt semmi személyes érdekem ebben, hanem az általam remélt negyedik köztársaság megvalósulását szerettem volna ezzel a jelöléssel támogatni. 

Felmutatni, hogy van egy másik Magyarország, másik értékrend. Volt közvetlen politikai haszna is, hiszen azok az ellenzéki pártok, amelyek egymással beszélőviszonyban sem voltak, azok egy ügyben, az én jelölésem ügyében, mégiscsak összefogtak. 

 - Mit gondol, az ellenzéki pártok közös fellépése az ön jelölése ügyében egyszeri alkalom volt, vagy áttört egy falat, és később habitussá válik? 

Ebből nem következik, hogy más ügyekben hasonló együttműködés lesz, de azt nem is zárja ki. 

 - Elnök-jelölti programjának része volt a parlamenti választási rendszer megváltoztatása. Mi a baj a mostanival, és milyen kellene helyette? 

Az egyfordulós választással, ezekkel a körzetekkel, ezzel a kompenzációs modellel létrejött egy olyan rendszer, amelyben egy olyan szavazói közösség, amely az összes szavazó körében kisebbségnek számít, lehetőséget kap arra, hogy kormányra juttasson egy politikai csoportot, sőt, akár ugyancsak kisebbségből kétharmados többséghez juttassa. 

 - Tegyük hozzá, hogy ez az előző választási rendszerben is előfordulhatott. Ugyanakkor, mit gondol, milyen választási rendszer kellene a mostani helyett?

Van a Gulyás Márton féle akció, aki ugye egy nagygyűlésen csak úgy belekiabálta a mikrofonba, hogy legyen arányos a választási rendszer. Ez nagyon fontos, mert egy választási rendszer minél arányosabb, annál demokratikusabb. 

Egy tisztán arányos rendszerben nem fordulhat elő, hogy a kisebbség által támogatott politikai erő kerüljön hatalomra.

Ugyanakkor a kormányozhatóság is egy alkotmányos érték. A belépési küszöb intézménye, amely az arányosságot mindig torzítja, az én felfogásom szerint nem antidemokratikus, és szolgálhatja a kormányozhatóságot. 

Vannak olyan országok, ahol nagyon alacsony a küszöb, így majdnem 100 %-ig arányos a rendszer, és ott előállhatnak olyan helyzetek, hogy 30-40 %-os pártok 1-2 %-os támogatottságú politikai csoportoknak vannak kiszolgáltatva, mert a döntetlen eredményt elérő nagy pártok között a kicsik döntik el, hogy milyen színezetű kormány legyen. 

(Muszáj itt a szerkesztőnek közbeszólnia: egy választási rendszer arányossága biztosítható, itt írtunk róla, miként. Azonban a „kormányozhatóságot” semmilyen módon nem garantálhatja egy demokratikus választási rendszer. Erre jó példa a legutóbbi választás az Egyesült Királyságban, ahol aránytalan a rendszer, tehát a közhiedelem szerint a stabil kormányzásnak kedvez, mégis 2017-ben egyik párt sem szerzett önállóan parlamenti többséget, és végül éppen az a helyzet állt elő, amelyről Majtényi László beszél, vagyis, hogy a döntetlen eredményt elérő nagy pártok között egy kicsi döntött. A győztes Konzervatív Párt a voksok 42,4 %-át szerezte meg, és nem lett mandátumtöbbsége, ezért megállapodott a 0,9 %-os szavazati arányt elérő DUP-vel arról, hogy az támogatja a kormányt. Mindez tehát nem egy arányos, hanem egy aránytalan választási rendszerben történt meg, cáfolva, hogy a kormányozhatóság összefüggene a szisztéma arányosságával. Fontos azonban megjegyezni, hogy az interjú május végén, a brit választások előtt készült, így erről az eredményről akkor Majtényi László még nem tudhatott.)

Az én felfogásom, hogy közelítsük az arányosságot a lehetséges maximumig, amelyet ott határozzunk meg, ahol az ország kormányozhatóságát kell figyelembe venni. Továbbá meggyőződésem, hogy Magyarországon a kétfordulós választás az alkotmányosság és a demokrácia szempontjából előnyösebb a választói akarat érvényre juttatása tekintetében. 

Tehát legyen minél arányosabb, kétfordulós, a körzetek határait korrekten határozzák meg, és vissza kell állítani a választást lebonyolító és ellenőrző intézményrendszer pártatlanságát. 

 - Sokan szeretnék megváltoztatni a választási rendszert. Mit kellene tenni a siker érdekében?

A politikát az érdekek mozgatják. Amikor egy rendszer válságba kerül azzal, hogy az uralmon lévő csoport társadalmi támogatottsága zuhan, akkor nekik is érdekükké válik egy arányosabb és demokratikus választási rendszer létrehozása. 

 - Magyarul, várjunk?

Ezért lehet politikai küzdelmet folytatni. 

 - Mármint, miért? Azért, hogy csökkenjen a Fidesz támogatottsága?

Azért hogy legyen egy igazságosabb rendszer. Ezért az ellenzéki pártoknak is kellene küzdeniük. 

Nem kérdezte, de lehet, hogy meg akarta kérdezni, hogy legyen bojkott, vagy ne legyen … Nekem erről nincs minden esetre érvényes álláspontom. Például 2014-ben határozottan azt gondoltam, hogy a fővárosi önkormányzati választásokat az ellenzéki pártoknak helyes lett volna bojkottálni. Többek között azért, mert az mégiscsak elviselhetetlen, hogy az egyik választópolgár szavazatának az értéke hatszorosa legyen, mint a másiké.

 - Azért nem kérdeztem rá arra, hogy vajon az ellenzéki pártok bojkottálják –e a választást, vagy hogy adott esetben fogjanak –e össze egymással, mert ez mind arról szól, hogy mit csinálnak mások. Engem sokkal jobban érdekel, hogy ön szerint mit kellene tennem nekem, a választópolgárnak?

Valóban nem helyeslem, ha a választópolgár azt gondolja, hogy ebben neki nincs tennivalója, majd mások megoldják. Ugyanakkor a cselekvés megfelelő formáinak megtalálása nehéz kérdés. 

A választóknak elvileg lehetőségük van arra, hogy befolyásolják azon pártok programját, amelyek beszélnek a választási rendszerről. Illetve nyomás alá tudják helyezni a politikai döntéshozókat. 

 - Biztos benne? Az elmúlt 27 év tapasztalata nem erről szól.

Így van, nem erről szól. 

Én magam sem tudom megmondani, hogy azon kívül, hogy önnel beszélek milyen lehetőségeim vannak. 

Nekem annyiban könnyű a helyzetem, hogy az Eötvös Károly Intézetben a választási rendszerről is tudunk közpolitikai javaslatokat tenni. Fontos, hogy 

a választás akkor tiszta, ha szabad és tisztességes,

és ezt a két fogalmat egynek tekintjük. Jelzés lehet, ha a választópolgárok tömegtüntetéseken fejezik ki az ezzel kapcsolatos akaratukat. 

Autoriter rendszerekben a választások jelentősége kisebb összehasonlítva a hibátlanul működő alkotmányos demokráciákkal. A politikai élet kikerül a parlamentből és a választási ciklusok megszokott üteméből. Ez azt jelenti, hogy 

autoriter rendszerekben a politika egyik súlypontja az utca. 

 - Gondolja, hogy ezen a terepen lehet változást elérni?

Igen. Attól függ, hogy hány ember jelenik meg adott pillanatban az utcán.