• Magyarországon már nem függetlenek a hatalmi ágak.
• A jelenlegi választási rendszer arra ösztönzi a politikusokat, hogy összeugrasszák az embereket, és félelmet keltsenek. De van alternatíva.
• Nem lehet a rendszeren belüli eszközökkel változást elérni.
• Viszont teremthető olyan helyzet, amelyben muszáj a politikusoknak az emberek akarata alapján dönteni.

 - Akkor lettél ismert, amikor ételfestékes palackkal megdobtad a Terror Házát. Miért tetted?

Meg akartam nézni, hogy a magyar bíróságok még függetlenek –e. Sajnos azt tudjuk, hogy a törvényhozás és a végrehajtó hatalom mára teljesen összefonódott. Most a bíróság is úgy döntött, hogy nem független. Ez nem az én ítéletem, ők ítéltek így. 

 - Azért, mert elmarasztaltak?

Ez akkor derül majd ki végérvényesen, amikor a strasbourgi bíróság tárgyalja az ügyet. Arra hogy Gulyás Mártonékat elítélték még lehetne mondani, hogy egyedi hiba, az én esetemmel együtt viszont már egyértelmű, hogy rendszerszintű probléma van. 

Érdekes, hogy négy festékdobálásos ügy volt, és ezek kezelése nem is hasonlít egymásra. Gulyás Mártonékat és engem vétségért, két másik festékdobálót pedig szabálysértésért marasztaltak el. Előbbieket és az egyik szabálysértésest bilincsben vitték el a helyszínről, engem és a másikat nem. A jogot tehát teljesen ad hoc jelleggel alkalmazzák. 

Az is érdekes, hogy azokban az ügyekben léptek fel keményen, amelyek média figyelmet kaptak. Miközben az ítélet indoklása szerint nekem például súlyosbító körülményként vették figyelembe, hogy éjszaka volt az elkövetés, mintha egyszerűen felrúgtam volna egy kukát, nem pedig egy demonstráció kellős közepén történt volna az egész! 

 - Emellett komolyan foglalkozol választási rendszerekkel is és a Condorcet módszer híve vagy. Mi ez a módszer?

Van egy definíciója, ami nem árulja el teljesen, hogy miről van szó. Eszerint ez egy preferenciális szavazási rendszer és a condorcet nyertes az, aki az összes többi lehetőséggel páronkénti összehasonlításban nyer. A játékelméleti hatása a fontos. 

Míg a jelenlegi választási rendszerben a politikusok nyerő stratégiája, hogy összeugrasszák az embereket és félelmet keltsenek, addig a Condorcet módszernél a megegyezés és a kompromisszum keresése a nyerő stratégia.

Ez azt is meghatározza, hogy milyen politikusok termelődnek ki. Ugyanis azok maradnak bent a rendszerben, akik ezt a stratégiát nemcsak tudatosan csinálják, hanem ez van a gondolkodásukban, a zsigereikben. 

Fontos az is, hogy a választó számára mi a stratégia. A jelenlegi rendszerben az, ha nem őszintén szavaz, hanem arra, akiről azt gondolja, hogy a lehető legközelebb áll ahhoz, amit ő szeret, és van is esélye nyerni. Emiatt az eredmény rettenetesen torzít a Condorcet módszerhez képest. 

A harmadik szempont a hosszútávú hatás. A jelenlegi magyar választási rendszerről és ehhez hasonlókról játékelmélettel kimutatták, hogy kétpártrendszerhez vezet. Ez a szisztéma kileng előbb az egyik, majd a másik oldalra, és ez egyre erősödik. Amikor nagyon erős a kilengés, akkor

a vége egy úgynevezett rezonancia katasztrófa lesz, amit Magyarországon meg is élhettünk, hiszen az eredetileg több, majd kétpártrendszer mára egypártrendszerré alakult.

Ezzel szemben a Condorcet rendszerben az összes nézőpont egyensúlyban van. Ami azért fontos, mert tudjuk a döntéselméletből, hogy a jó minőségű döntésekhez fontos az ellentmondás, a vita. Ennek negatív példáját látjuk a mai magyar jogalkotásban, amikor a legfontosabb törvényeket is pár nap alatt végigverik a rendszeren vita nélkül.

 - Mindez mennyire alapul valós tapasztalaton? Hol használják ezt a módszert?

A közpolitikában nem. Általában olyan helyeken használják, ahol valakinek érdeke, hogy jó döntések szülessenek. Vicces, hogy a kiszavazó műsorok algoritmusa a condorcet nyertest hozza ki. 

 - Nekem mit kell tennem, ha Condorcet módszer szerint zajló választáson szavazok?

A szavazólapon szereplő jelölteket sorba kell rendezni. Ezzel jelölöm, hogy ki az első, második számú, stb. választásom. 

A Condorcet módszer azt a lehetőséget hozza ki győztesnek, ami a szavazók összessége számára a leginkább elfogadható.

Ugyanis amikor csak egy helyre lehet behúzni az ikszet, akkor az önmagában annyira torzít, hogy semmi köze nincs a választók valós preferenciáihoz. Amikor arról gondolkodunk, hogy ki szimpatikus, akkor nem az jön ki, hogy egyet szeretek és az összes többit utálom. Hanem az a valóság, hogy egyet a legjobban szeretek, a másikat a második legjobban és így tovább. És ha ezeket a szempontokat kivesszük a rendszerből, akkor teljesen rossz eredményre jutunk.

 - Ha jól értem, akkor ez kifejezetten egyéni körzetekben használható?

Nem, lehet használni listás szavazásnál is, és van arányos változata is. 

 - Azt mondod, hogy az nem jó, ha csak egy jelöltet illetve pártot választhatunk, hanem az a jó, ha többre is szavazhatunk. Ha jól értem, akkor az is fontos, hogy ebből miként alakul ki a végeredmény? 

Ez már kevésbé fontos, mert a legtöbb preferenciális módszer kb. ugyanazt hozza ki. Tehát lehetnek kompromisszumok. Viszont 

az a fajta rendszer, ahol csak egy jelöltre vagy pártra lehet szavazni, az alapvetően hibás.  És benne van, hogy két-, majd hosszabb távon egypártrendszerhez vezet.

Magyarország alig két évtized alatt be is járta ezt az utat.

 - Miként lehet oda eljutni, hogy nálunk legyen egy jobb, vagy pláne egy jó választási endszer?

Van a sokkterápiás stratégia, amit Gulyás Márton mozgalma próbál. Szerintük kell egy technikai koalíció, amely összehoz egy értelmesebb választási rendszert. Ennek sajnos nem sok esélye van, de érdemes megpróbálni. 

Van egy sokkal munkásabb, de biztosabb sikerrel kecsegtető mód. Eszerint civil szervezetek, vagy akár pártok döntéshozatali mechanizmusában bevezetjük a Condorcet módszert, és az emberek ebből látni fogják, hogy ez mennyivel jobb. Innen már egyszerűbb lesz megváltoztatni a választási rendszert is.

 - És hol van ebben, hogy mi, választók döntjük el, milyen legyen a rendszer?

Szerintem csak úgy működhet, ha mi úgy döntünk. Amit látni kell, hogy a jelenlegi választási és politikai rendszerben semmi értelme, hogy a rendszeren belüli eszközökkel próbáljunk változást elérni. Ezért 

a rendszeren kívülről kell felépíteni azt a nyomást, amivel a pártpolitika számára lehetetlenné válik, hogy ne aszerint működjenek, ahogyan az emberek akarják.

A választási mozgalom ezt az erőszakmentes polgári engedetlenséggel próbálja megvalósítani, ami lehet egy járható út. Drukkolok, és ahol tudom, segítem. A másik módszer szerint az emberek erről való tudását olyan szintre emeljük, hogy végül ne legyen kérdés, melyik választási rendszert tartják jobbnak.

Láttunk erre pozitív példát a közelmúltban. A Critical Mass elérte, hogy a kerékpározás kérdése átlépje azt az ingerküszöböt, hogy a politikusoknak végül ne legyen más lehetőségük, mint hogy beállnak mögé. A szervezettel korábban abszolút ellenséges volt Budapest vezetése, köztük a főpolgármester, idén aztán a Critical Mass egyik vezetője díszpolgári címet vett át tőle.