A disznóságok a túlhatalomra épülnek, azt pedig a választási rendszer megváltoztatásával lehet lebontani.

Ebben a rendszerben nincs győzelem.

Az ellenzéki pártok legfeljebb azon versenyezhetnek, hogy melyikük legyen a legerősebb.

A Fidesz mindig visszavonult, amikor egységes nem akarással szembesült.

A módszer a parlamentre is kiterjesztett polgári engedetlenség lehet.

 - Két éve vetetted fel, hogy a pártoknak ki kellene kényszeríteniük a választási rendszer reformját, akár egy választási bojkottot is számításba véve. Most látsz –e esélyt arra, hogy megfogadják a tanácsodat? 

A bojkottot illetően valószínűleg már két évvel ezelőtt is vagy korai, vagy megkésett volt a javaslat, hiszen a pártok akkor még nem dolgozták fel a hibát, hogy 2014-ben egyáltalán részt vettek a hamis játékban. Most augusztus 20-a után azonban új időszámítás kezdődhet azzal, hogy a Közös Ország Mozgalom (KOM) felhívására egymás partnereivé váltak a választójogi reform érdekében.

 - Akkor két éve az egy naiv felvetés volt?

Naivnak nem nevezném, de eszköztelen és erőtlen volt. Ezért örülök Gulyás Márton fellépésének, aki megszervezte azt a mozgalmat, amely a választói hatalom helyreállítását szorgalmazza. A KOM megfordította a logikát, a pártokkal közös törvényalkotással indít, s ez meghozhatja a reform-elszántságot, a közélet átprogramozását, végül a sikert.

Ennek a mozgalomnak a legkisebb eredménye is földrengés.

A választási rendszer, mint az első számú megoldandó probléma végre felkerül a magyar közbeszéd térképére, és tematizálni fogja a közbeszédet.

 - Tehát a cél továbbra is a reform, de megváltozott az eszköz?

Annyiban nem változott meg, hogy a Fidesz várható ellenállását beszámítva

a végső eszköz nem lehet más, mint a parlamenti munkára és a választásokra is kiterjesztett polgári ellenállás.

Ez a cél azonban nem csak a választásokon való részvétel megtagadásával valósulhat meg. A pártok hol kreatívan, hol hezitálva, de végül lépni fognak, ahogyan az 1989-es kerekasztal résztvevői tették az első szabad választás kikényszerítésekor.

Mai mítosz, érdekes módon jobb- és baloldalon egyaránt, hogy a szabad választást annak idején a pártállam ajánlotta meg. Valójában az 1988-as év nagy tüntetései kényszerítették ki. Először az ellenzéki csoportok gerincét acélozta meg a választók akarata, ebből lett az ellenzéki kerekasztal, s csak azután puhította meg a pártállam gerincét.

 - Ezek szerint hasonlónak látod a mai helyzetet az 1989-eshez.

Igen, és nem csak abban, hogy ma is kilenc párt vesz részt az ellenzéki kerekasztal mai formájában. Főleg abban, hogy már értik: az új rendszerváltás kulcsa az igazságos választási rendszer. És ezért remélem, hogy a mai pártok is lépni fognak, amikor több millió ellenzéki szavazónak meggyőződésévé válik a reform szükségessége.

Már tudniuk kell, hogy számukra ebben a választási rendszerben nincs győzelem, de mindeddig ezt elhallgatták a változást kívánó választók elől.

Tovább kell menniük az úton, mert már nem akarhatnak pusztán becsusszanni a következő Fidesz-parlamentbe. Már jobban kell félniük azt a horrort, amely egy jövő tavaszi új Fidesz-kétharmad után várna a magyar demokráciára – és rájuk is.

 - Értsem úgy, hogy a vége mindenképpen a bojkott lesz? 

Mindig azt mondtam, hogy a bojkottra nem lesz szükség, mert a Fidesz már az áttematizálás sikere nyomán is engedni fog. Persze manipulálni fog, de nem utasíthatja el a tárgyalásokat.

 - Vagyis nem kell elmenni a falig, elég ezzel fenyegetni a rendszert? 

Elég egységesnek lenni. 

A Fidesz mindenki ellen soha nem megy.

Ezek okos fiúk, talán az a baj, hogy lányok nincsenek köztük. Manipulálnának, szövetségeseket, árulókat, elterelő témákat keresnének. De nem mennének szembe a népakarattal, ha ez feláll a pártok mögött. Az EU tagjaként sokat lehet pimaszkodni, lehet a választójogot manipulálni, ha a partnerek ezt megengedik - de meg van írva a sors könyvében, hogy Fidesz számára is kötelező választásokon szerezni a hatalmat. Az EU elhagyását például már meg is tiltotta nekik a jól bemérhető népakarat – semmiféle propaganda nem tudta megrendíteni az európai magyar identitást. A szavazatszámlálási direkt csalás és a rendőrroham keletebbre húzódott és ott is marad, nálunk nem opció, vagy ha igen, akkor befellegzett nekik.

 - Egy picit előreszaladtunk, mert először az ellenzéki pártokat kell meggyőzni.

Ők már a KOM felhívására hozzányúltak a váltóhoz, s váltanak is majd, ha a választók megértik, hogy nincs ebben a rendszerben győzelem. Még fontosabb, hogy elkezdték megérteni: 

az ellenzéki pártoknak igenis hatalmukban áll a változás,  hiszen 2010 nyara óta a választók többségét képviselik. 

Most legfeljebb azon versenyezhetnek, melyikük legyen a legerősebb a tehetetlen parlamenti csoportok között, de a választók már nem erre vágynak, erre talán némely politikusok vágynak.

 - A választópolgárok hogyan tudják az ellenzéki pártokat rákényszeríteni arra, hogy foglalkozzanak ezzel a kérdéssel? 

Aláírom, amit erről Gulyás Márton mond:

a polgári engedetlenség a memóriajavító módszer. 

A hatalom először mindig azt hiszi, hogy erőszakkal, törvénnyel, elterelő propagandával legyűrhető az ellenállás, és először az ellenzék is hajlamos ettől tartani. De valójában a polgári engedetlenségben résztvevők ismétlődő önfeláldozása az, ami meggyőzi az embereket, hogy ezt az ügyet nem szabad, sőt nem is lehet feladni. A KOM megszületése óta nincs olyan opció, hogy ez lekerüljön a napirendről.

 - Ettől még az örök kérdés marad: „De hogy tudod rávenni a Fideszt?” „Mikor vette rá valaki a Fideszt arra, hogy megváltoztasson valamit, amit ő vezetett be?”

A válaszom, hogy rosszul tetszenek emlékezni: 

mindig visszavonult a Fidesz, amikor egységes nem-akarással találkozott.

Ilyen volt, és nem is volt olyan régen, a NOlimpia, vagy az internet-adó, vagy a vasárnapi kereskedelmi tilalom.

 - Elmondtad, miként lehet a Fideszt rávenni a változtatásra, de az eredeti kérdés arra vonatkozott, hogyan lehet először az ellenzéki pártokat meggyőzni. 

Már nincs áthidalhatatlan távolság a realitás és a pártok meggyőződései között. Ma már egy célszerű civil kampány meggyőzheti pártokat arról, hogy

a Fidesz-rendszeren belül maradva nem lehet a Fidesz-rendszert legyőzni.

És ez a kampány eleve a megoldásra irányul, a választójogi reformra. 

 - Eljuthatunk ide a 2018-as választásokig? 

Úgy látom, a KOM azt gondolja, hogy a mozgalomnak e határponttól függetlenül addig kell mennie tovább, amíg nincs áttörés. Jobb volna 2018 előtt, de most tényleg nagyon nehéz, hiszen

a legtöbb párt kijelölte már a 106 jelöltjét, és persze nehéz feldolgozniuk, hogy ők vereségre jelölt jelöltek, és új utat találni a pártszervezetek számára. De ez kisebb válság, mint az, amely az új Fidesz-kétharmaddal vár rájuk.

Az ellenzéki közélet haragszik ugyan a magányosan induló pártokra, de ma még ehelyett a rendszer egy másik hamis kínálatát, az úgynevezett összefogást favorizálja. Azt gondolnád, 2014 elég volt a cáfolathoz, de még mindig él a hiedelem, hogy ez segít. Nincs más esély, mint a választókat, a pártokat és a közéleti kommentátorokat is ráébreszteni: a pártok valódi érdeke a sokszínűség saját jogon való méltányos, tehát arányos képviselete a hatalomban, és a társadalmi párbeszéd helyreállítása ez úton.

 - Lehetséges, hogy meg kell történnie a 2018-as választásnak ahhoz, hogy a választók felismerjék, hogy át akarják őket verni? 

Maradjunk az álmoknál, de ne zárjuk ki a rémálmokat sem, mert olykor azokra is szükség van. A választói mozgalom arról szól, hogy 

a választási rendszer megváltoztatása nélkül nem tudod lebontani azt a túlhatalmat, amelyre az összes többi disznóság épült.

Minél előbb ismerik ezt fel, annál jobb nemcsak az országnak, hanem a pártoknak is. Érdekes módon a pártoknak épp azt nehezebb felismerniük, hogy nekik is ez a jobb.

 - Értem, hogy a választói mozgalom sikerben gondolkodik, de mi történik akkor, ha 2018-ig úgy jutunk el, hogy még nincs új választójogi törvényünk?

Ha ez megtörténik, akkor egyrészt – de csak egyrészt – nehezebb körülmények között megy tovább a reform. Ugyanis ha a Fidesz visszanyeri a kétharmadát, akkor még tovább alázza a választójogot. Újra alkotmánymódosítások következnek, és benn van az asztalfiókjukban egy Erdogan-Putyin típusú elnöki köztársaság is. Ennek lényege, hogy egy személyt – találd ki, kicsodát – direkt felkennek a hatalomra. Attól kezdve a parlament hivatalosan jelentéktelen lesz. Másrészt lehet ugyan, hogy akkor nehezebb lesz a küzdelem, ám éppen a pártok hivatalos eljelentéktelenedése miatt magától értetődőbb és elkerülhetetlenebb is.

 - Itt van egy mozgalom, amely célként tűzte ki, hogy legyen egy új választási rendszer. Milyen legyen az?

Nagyon szerencsés a helyzet, mert a KOM indulásakor megerősítést nyert: elvileg minden ellenzéki párt az arányosabb rendszer híve, és ezért összefogni is hajlandó. A Közös Ország Mozgalom segíthet a különböző javaslatokat összefésülni, ugyanis számos az olyan mindenkinek elfogadható megoldás, amely erősíti az arányosságot.

 - Ugyanakkor feltételezhetjük, hogy nemcsak a Fidesz, hanem a szavazói is elégedettek ezzel a választási rendszerrel. Az ő akaratuk hogyan jelenik meg? 

Szerintem lehet bízni számos Fidesz szavazó erkölcsi érzékében és a rendezett viszonyok iránti vágyában. Az önmagában talán nem zavarná a leghívebbeket, hogy megérdemeletlen túlhatalma legyen a pártjuknak. De kizárt, hogy ne izgassa őket a szemük előtt lezajlott ősi folyamat, amikor a politikai túlhatalom gazdasági, sőt családi hatalom-koncentrációvá válik, magyarán lopássá.

Talán közülük is többen megértik majd, hogy a nyugalom, a szabálykövető versengés és az igazságos hatalommegosztás járhatóbb út a számukra, mint a népi felháborodás és a kezelhetetlen válság.

 A borítókép az EBESZ 2017-es parlamenti közgyűlésén készült Minszkben.