kezdőlap - Felfedező
 
Soros és Simicska amerre a szem ellát
3,5 kilométeres útszakasz, 20 óriásplakát, ebből 10 a Fidelitasé. És ez még csak az aperitif!

Végigautóztam egy 3,5 kilométeres útszakaszt Nagykanizsa-Palin városrészében, és 20 óriásplakátot számoltam meg, ebből 10 kereskedelmi, a másik 10 a Fidelitasnak a Jobbikot „simicskázó”, az MSZP-t „sorosozó” plakátja. Ugyanezen a szakaszon visszafelé más volt a helyzet: csak 3 Fidelitas óriásplakát, 13 kereskedelmi, valamint 1 Momentum és 1 Jobbik poszter.

Összesítve: oda-vissza 38 óriásplakát, ebből 23 kereskedelmi, a maradékból 13 Fidelitas, 1 Jobbik és 1 Momentum.

Vajon ki nyeri a 2018-as választást?

 

Plakátok és szavazatok

 

Sokan kételkednek abban, hogy a plakátok közvetlen hatással vannak a választópolgárok döntésére. Érdemes azonban felidézni, mit mondott nemrég László Róbert politológus az elektor.hu-nak: 

„Ha nem azt mérnék a Fideszben, hogy ez megéri, akkor nem így csinálnák.”

Bármilyen elismert választási szakértő László Róbert, ez csupán a véleménye. Vannak viszont adataink, amelyek alátámasztják, hogy igaza van. Sőt, kizárólag ilyen adataink vannak! Semmi nem cáfolja, viszont minden megerősíti, hogy a kampányfelületek elosztása jelentős hatással van a választás eredményére. 

 

Adatok

 

Az első a 2014-es választás szavazat eloszlása.

  • Bár az ellenzéki pártok együttesen jóval több voksot szereztek, mint a Fidesz, önállóan egyikük sem tudta megközelíteni a kormánypártot.

Annak ellenére, hogy a Fidesz óriási mennyiségű szavazatot veszített 2010-hez képest, míg a Baloldal és a Jobbik jelentősen növelte saját szavazatai számát. Csakhogy egyikük sem volt képes olyan mértékben növelni, hogy utolérhesse a Fideszt. Ennek egyik oka a kampányfelületek irányított elosztása, amelyről itt írtunk. 

  • 2014-ben emelkednie kellett volna a választási részvételi aránynak, helyette jelentősen csökkent.

A részletekbe most nem megyek bele, itt írtunk róla (51-54. oldal). A lényeg, hogy az 1990-től megfigyelhető szabályos mintának megfelelően 2014-ben emelkednie kellett volna a részvételi aránynak. Nemcsak azért, mert a megelőző választáson alacsony volt, hanem mert a rendszerváltás óta 2010-ben volt a második legalacsonyabb. 

Két adat indokolhatja, hogy ennek ellenére miért csökkent jelentősen a részvétel 2014-ben.

  1. 2011-től szabad lett a munkavállalás az egész EU-ban, így sokan külföldre mentek dolgozni. Őket a törvény lényegében kizárja a szavazás lehetőségéből. Ez a tény megmagyarázhatja azt, hogy miért nem nőtt a részvétel 2014-ben. De azt nem, hogy miért csökkent jelentősen!
  2. A kampányfelületek teljes mennyiségének csökkenése. A 2014-es kampányban másfél évtized után először nem voltak politikai reklámok a kereskedelmi médiában, mert az új törvény ezt lehetetlenné tette. Azt is tudjuk, hogy a körzetek jelentős részében nem egyszerűen korlátozták, hanem megtiltották, hogy a pártok, illetve jelöltek plakátokat tegyenek ki köztéri felületekre (ezek nem óriás-, hanem kisméretű ragasztott plakátok).

Ezen folyamatok mögött, élve a törvények adta lehetőséggel a Fidesz áll közvetlenül, vagy közvetett módon. Ők döntöttek úgy, hogy csökkentik a kampány intenzitását.

Kevesebb politikai hirdetés alacsonyabb részvételt eredményezett.

Újabb bizonyíték a kampányfelületek irányított elosztása, és a választói magatartás közötti összefüggésre. 

  • A Baloldalnak lényegesen nagyobb mértékben kellett volna növelnie szavazatai számát, mint a Jobbiknak, de nem ez történt.

2014 előtt a Baloldal jelentős médiaháttérrel rendelkezett. ATV, Népszabadság, Klubrádió, Népszava, hogy csak azokat említsük, amelyek egyértelműen őket támogatták. Ugyanakkor a Jobbiknak nemcsak nem volt saját médiája, de az ATV magazinműsoraiban (akkor még) egyáltalán nem szerepelhettek a politikusai. Ez alapján azt várnánk, hogy a Baloldal jelentősen nagyobb mértékben növelte szavazatai számát, mint a Jobbik. Helyette a két érték nagyon hasonló, csaknem megegyező. Erről bővebben itt írtunk (41. és 45. oldal). 

Valahol tehát a Jobbik ledolgozta a hátrányát. A kepmutatas.hu oldalon közölt adatokból tudjuk, hogy hol. A Jobbik 1,4-szer akkora értékben hirdetett plakátokon, mint a Baloldal. Ráadásul előbbivel szemben nem volt negatív kampány, míg utóbbi ellen igen. A CÖF Baloldalt lejárató plakátkampányának értéke meghaladta a Baloldal saját plakátkampányának értékét.  Ez a harmadik bizonyíték arra, hogy a választói magatartásra hatással van a kampányfelületek irányított elosztása. 

 

Még nem dőlt el, hogy 2018-ban az MSZP, vagy a Jobbik lesz -e a legerősebb ellenzéki párt, ezért a lejárató plakátkampány most egyszerre irányul mindkettő ellen (helyszín: Nagykanizsa-Palin).

 

Kétségek és plakátok

 

A kétkedők egyrészt azt mondják, hogy a plakátok nincsenek közvetlen hatással arra, hogyan szavaznak a választók, másrészt azt, hogy a túl sok kormánypárti hirdetés kontra-produktív. A két állítás közül csak az egyik lehet igaz. Ha ugyanis kontra-produktív, akkor nagyon is hatással van, ha meg nincs hatással, akkor nem lehet kontra-produktív sem. Ugyanakkor a legfőbb probléma nem az állítmányokkal, hanem az alannyal van. 

Hiba azt hinni, hogy minden választó egyformán gondolkodik, reagál, dönt. 

Lehetnek olyanok, akikre nincs hatással, olyanok, akik számára visszatetsző, és olyanok, akiket befolyásol abban, kire adják szavazatukat, vagy hogy egyáltalán szavazzanak -e. Az adatok ezt a variációt támasztják alá. 

 

Választók és plakátok

 

Képzeljünk magunk elé egy átlagos választópolgárt, aki le akarja váltani a kormányt. Dönthet az alapján, hogy melyik ellenzéki párt szimpatikus neki, vagy az alapján, hogy melyiket tartja esélyesnek arra, hogy legyőzze a Fideszt. De honnan tudja, hogy ki az esélyes? És mi alapján dönti el, hogy ki a szimpatikus?

2014-ben közel másfélszer annyi jobbikos plakátot látott az utcán, mint baloldalit, így, hacsak nem bújta rendszeresen a közvélemény kutatási adatokat, könnyen juthatott arra a következtetésre, hogy a legnagyobb, tehát legesélyesebb ellenzéki erő a Jobbik. Azonban ez csak illúzió lehetett, ugyanis a Baloldal volt a legerősebb. A kampányfelületek irányított elosztása miatt mégis a Jobbik tűnt annak. Miközben a Baloldal kevesebb plakátjával, és az ellene folytatott lejárató kampánnyal nemcsak gyengébbnek látszott, hanem könnyen elveszíthette egyes választók szimpátiáját is. 

Az adatok alapján emiatt, és most tessék figyelni az alanyra, egyes választópolgárok inkább a Jobbikra szavaztak, mint a Baloldalra. Ami elegendő volt ahhoz, hogy a legerősebb, a kormány leváltására legesélyesebb ellenzéki párt ne érhesse utol a Fideszt. Ami ebben a választási rendszerben azt jelenti, hogy hiába szavaz a többség az ellenzéki pártokra, a Fidesz hatalmon marad. 

Könnyű leírni azt a jól hangzó mondatot, hogy: „Aki uralja a plakátfelületeket, uralja az országot”. Azonban önmagában ez nem igaz. Bármennyire is uralja a kampányfelületeket a Fidesz, egy arányos választási rendszerben már 2014-ben elveszítette volna a hatalmat. A mondat tehát helyesen így hangzik: 

Aki uralja a választási rendszert és a kampányfelületeket, az uralja az országot.

És a Fidesz uralja.

 

még több Felfedező
 
Nálunk soha nem az, és ott van még Áder János, meg a kampányszabályozás is.
Mutatunk egy okot arra, hogy miért elégedetlenek olyan sokan a politikával.
Mutatunk egy ábrát, amely megmagyarázza a Jobbik büntetését, és az egész magyar politikai helyzetet.
Aktuális
 
Vélemény
 
„Amíg a Fidesznek megvan a kétmillió szavazója, hatalmon marad” – mondják gyakran elemzők. A kijelentő mondat lehetne felkiáltó is. Egy kérdésért kiált fel: Normális? Itt 8 millió választópolgár van!
Azt kérdezte a 14 éves fiam, hogy mi ez a brüsszelezés meg sorosozás? Miért kell ezeket megállítani? Őt már úgy megsavazta a politika, hogy ha tehetné, akkor sem szavazna. És kinek jó az alacsony részvétel a választásokon?
Gulyás Márton látja, hogy a Fidesz a választási törvény aránytalanságait a legrosszabb kommunista időket idéző média bebetonozásával teljesítette ki. Rab László (Népszabadság) írása.
Dokumentumtár
 
Kapcsolat
 

Név: Bánovics Attila

Email: info@elektor.hu

Címkefelhő