Tobzódott az internet a gúnyos megjegyzésektől a francia nemzetgyűlési választások első fordulója után. Bencsik Gábor a Mandineren ironikusan felszólította a Gulyás Márton videójában megszólaló közszereplőket, hogy „mentsék már meg Franciaországot is”. 

Arra alapozva, hogy az első fordulóban Emmanuel Macron pártszövetsége a voksok 32,32 %-át szerezte meg, és a mandátumbecslések szerint ezzel a képviselői helyek legalább 72 %-ra számíthatott, a publicista kijelentette, hogy ott kevesebb, mint egyharmadnyi szavazattal több mint kétharmadnyi mandátumot lehet kapni. 

Szegény Bencsik nem értette, hogy a mandátumbecslés nem a választások végeredménye.

És azt sem, hogy kétfordulós rendszerben az első után jön még egy második. (Ha legközelebb focimeccsről ír, most szólok, hogy 45 perc után az első félidőnek van vége, nem a meccsnek!) Jött is a második forduló, és kiderült, hogy

A francia választás végeredménye arányosabb, mint a legutóbbi magyaré.

Sokkal arányosabb! A második menetben Macron pártszövetségének a voksok 49,12 %-ával a mandátumok 60,66 %-a jutott. Bencsik Gábor korán kárörvendett, a végeredményről pedig hallgatott, mint az a bizonyos a fűben. 

Ahogy hallgatott egy másik választásról is, amelyet egy időben tartottak a franciaországi első fordulóval. Az Egyesült Királyságban (ott csak egy forduló van) a Konzervatív Párt a szavazatok 42,4 %-ával a mandátumok 48,9 %-át kapta meg. 

A brit választás eredménye is sokkal arányosabb, mint a legutóbbi magyaré.

De vajon miért? Oly sokszor ismételték el, hogy már elhittük: a brit rendszer aránytalanabb, mint a magyar, sőt, annál aránytalanabb nem is létezhet. Most akkor mi van? 

Nem, nem aránytalanabb

A megfejtés egyszerű:

Ha az adatok cáfolnak egy elméletet, akkor az elmélet rossz.

Sem a francia, sem a brit választási rendszer nem aránytalanabb, mint a magyar. Nem is lehet az, itt írtunk róla miért nem. A félreértés abból adódik, hogy

Sokan az arányosságot, tévesen, egyenlőnek tartják a listával.

Van összefüggés, de nem az, hogy a lista egyenlő lenne az arányossággal. Pusztán megteremti annak a lehetőségét. Ha nincs lista, akkor egy választási rendszer biztosan aránytalan, ha van, akkor lehet ilyen is, olyan is.

• Tisztán egyéni körzetes rendszer = aránytalan.
• Tisztán listás rendszer = arányos vagy aránytalan.
• Vegyes rendszer = arányos vagy aránytalan.

A francia és a brit rendszer tisztán egyéni körzetes, így biztosan aránytalan. A magyar vegyes és aránytalan. 

Amitől aránytalan

Mind a három országban az egyéni körzetekben keletkezik az aránytalanság. Amit azonban ki lehetne egyenlíteni a listás mandátumok kiosztásával. A francia és a brit rendszerben erre addig nincs esély, amíg nincsen lista. Magyarországon lenne rá mód, de nem olyan a rendszer. 

Egyéni körzetekben lehetetlen arányosan osztani a mandátumokat.

Azért az, mert egy körzetben csak egy képviselői helyet lehet kapni. Aki elnyeri, övé az ott kiosztható mandátumok 100 %-a. A kérdés, hogy mennyire lesz aránytalan az eredmény?

Attól függ, milyen eredmények születnek az egyes körzetekben. Ha valahol a győztes megszerzi a voksok 80 %-át, akkor ott kevésbé durva az aránytalanság (80 % szavazat – 100 % mandátum). Ahol azonban a nyertes 30 % szavazatot gyűjtött, ott nagyon durva (30 % voks – 100 % mandátum). Természetesen fordítva is igaz. A többi jelölt előbbi esetben 20 % szavazattal kapott 0 % mandátumot, utóbbiban 70 % vokssal ugyancsak 0 %-ot.

Az egyes körzetek aránytalanságai összeadódhatnak és kiolthatják egymást. Ettől függ, mennyire lesz aránytalan a végeredmény. 

Ha például az Egyesült Királyságban a Konzervatív párt egyik jelöltje 42 % szavazattal elnyert egy körzetet, míg egy másik ugyanennyivel elveszítette a magáét, akkor kettőjük átlaga 42 % szavazat – 50 % mandátum. Ami nagyon hasonlít a Konzervatív Párt valódi eredményére. 

Ha tehát a kioltó hatás erősebb, akkor csak kicsit lesz aránytalan az eredmény. Ha viszont az összeadódó, akkor nagyon. 

Magyarországon 2014-ben a FIDESZ – KDNP jelöltjei átlagosan a voksok 44,11 %-át szerezték meg, de a párt megkapta az egyéni mandátumok 90,57 %-át. 

Nálunk az összeadódó hatás dominált. 

Az aránytalanság mértéke

Aránytalan választási rendszerben tehát a mérték attól függ, hogy a kioltó vagy az összeadódó hatás az erősebb. Hogy melyik, az sok mindenen múlik, de leginkább a pártstruktúrán. 

Minél inkább kért-pártrendszer annál kevésbé aránytalan a végeredmény. 

Az Egyesült Királyságban az első helyezett Konzervatív és a második Munkáspárt együttesen begyűjtötte a szavazatok 82 %-át, ami hasonlít a két-pártrendszerhez. Magyarországon viszont 2014-ben a Fidesz és a Baloldal összesen csak 70 %-ot szerzett. 

A briteknél a két párt dominanciája azt is valószínűvé tette, hogy a különbség is kicsi lesz közöttük. Az is lett, alig 2 százalékpont. Így aztán nagy esélye volt annak, hogy a körzetek jelentős részében hol az egyik, hol a másik jelöltje győz. Vagyis hogy a kioltó hatás érvényesül. 

A brit Munkáspárt a voksok 40 %-ával a mandátumok 40,3 %-át kapta meg. 

És még azt mondják, hogy a brit rendszer aránytalan! Természetesen az, de most a Munkáspárt jelöltjeinek eredményei szinte tökéletesen kioltották egymást. A Konzervatív Párt indulóinál már nem annyira tökéletesen, de majdnem. Ahogy a két párt egymás eredményeit is elég jól kioltotta: A konzervatívok 1,06-szor szereztek több szavazatot, mint a munkáspártiak, és 1,21-szor kaptak több mandátumot. Láttuk ennek okát, így már világos miért lett sokkal arányosabb az ottani választás eredménye a legutóbbi magyarországihoz képest. 

A lista szerepe

Magyarországon listáról is osztanak mandátumokat, és sokan emiatt gondolják, hogy nálunk „arányosabb” a rendszer. Nagy tévedés, elmondom, miért.

Képzelje el az Olvasó, hogy önnek is van egy lakása, meg nekem is, és mindkettő sajnálatos módon leég. A kár felel meg az egyéni körzetekben keletkezett aránytalanságnak. Önnek azonban van biztosítása, nekem nincs, ami ez esetben a van lista vs. nincs lista párnak az analógiája. Ugyanakkor az ön biztosítása csak a kár 20 %-át fedezi, ami annak feleltethető meg, hogy vegyes ugyan a rendszer, de a listás mandátumok kiosztásánál nem kompenzálják teljes mértékben az egyéniben keletkezett aránytalanságot. 

A kérdés, hogy vajon önt kisebb kár érte –e, mint engem?

Választási nyelven: az ön rendszere arányosabb –e, mint az enyém?  

Ugye feltűnt, hogy egy fontos információ kimaradt a példából? Mennyit értek a leégett lakások? Vagyis mekkora az egyéni körzetekben keletkezett aránytalanság mértéke? 

Ha az ön lakása 10 millió forintot ér, az enyém meg 5 milliót, akkor miután ön megkapta a biztosítótól a 20 %-os kompenzációt, még mindig 8 millióval úszik. Én ugyan nem kaptam semmit, de a károm így is csak 5 millió. 

Aránytalan rendszerben: 

Ha az egyéniben keletkezett aránytalanság mértéke nagy, akkor a végeredmény listával is durván aránytalan lesz. 

Ez fordítva is igaz: 

Ha az egyéniben keletkezett aránytalanság mértéke kicsi, akkor a végeredmény lista nélkül is csak kicsit lesz aránytalan. 

Az aránytalanság mértéke nem a listán múlik, hanem azon, hogy egyéniben az összeadódó, vagy a kioltó hatás érvényesül –e jobban. Ami pedig elsősorban a pártstruktúra függvénye. De mitől függ a pártstruktúra? 

Lesz –e két-pártrendszer?

Magyarországon biztosan nem. Sőt, még csak ahhoz hasonló struktúra sem. Éppen a lista miatt nem. Az ugyanis garantálja, hogy ha egy párt 5 % szavazatot szerez, mindenképpen bekerül a parlamentbe, akkor is, ha egyetlen egyéni körzetben sem nyernek a jelöltjei. Emiatt nem fordult elő egyszer sem 1990 óta Magyarországon, hogy csak két párt került be a törvényhozásba. 

2010 előtt viszont két választás erejéig volt két-pártrendszerhez hasonló struktúra. Azért volt, mert a korábbi kétfordulós rendszer ezt lehetővé tette és idővel „kitermelte”. Most azonban csak egy menet van, így ilyen sem lesz többé. 

A pártstruktúra a választási rendszer következménye. A tisztán egyéni kerületes, illetve a kétfordulós szisztéma lehetővé teszi két-pártrendszer, vagy ahhoz hasonló struktúra kialakulását, a magyar modell azonban nem. 

Magyarországon a választási rendszer bebetonozta a pártstruktúrát, ezért egy durván aránytalan eredménynek mindig nagyobb lesz a valószínűsége, mint egy kicsit aránytalannak. 

Aránytalan rendszer = diktatúra?

Sokan megírták, hogy nem, de azt elmulasztották hozzátenni, hogy miért nem.

A demokrácia minimum követelménye, hogy a választók választások útján leválthassák a kormányt. 

Hangsúlyozom, hogy ez csak a minimum követelmény. Mintha elmennénk az autókereskedőhöz, aki nagy mellénnyel kijelentené: „Idenézz, milyen jó verda, négy kereke van!” Ettől aligha esünk hasra. Bár kétségtelenül jobb, mintha csak három lenne.

A minimum követelmény teljesül Franciaországban és az Egyesült Királyságban. Azért teljesül, mert a jelöltek, illetve a pártok egyenlő feltételekkel indulnak a választásokon. Például jól meghatározott szabályok szerint egyenlő mértékben kampányolhatnak. (Más kérdés, hogy a mandátumokat nem egyenlő feltételekkel kapják, de ennek bárki lehet a kedvezményezettje, vagy a kárvallottja, és ha a kioltó hatás dominál, akkor többen lesznek a kedvezményezettek, mint a kárvallottak.) 

Magyarországon azonban a kampányszabályok garantálják, hogy mindig a Fidesz legyen a legerősebb párt. 

(A kampányszabályokról itt írtunk.)

Ettől még leváltható lenne a kormány, ha a mandátumokat a szavazói akarat alapján, tehát arányosan osztanák. De nem így van. 

A mandátumok kiosztása pedig lehetővé teszi, hogy a legerősebb párt tetszőleges szavazati aránnyal hatalomra kerüljön. 

(Arról, hogyan osztják a mandátumokat Magyarországon itt írtunk.)

Ha összerakjuk a két mondatot, akkor az eredmény az, hogy nálunk a legerősebb párté a hatalom, és mindig a Fidesz a legerősebb párt. Tehát: 

Magyarországon a választók választások útján nem válthatják le a kormányt.

Franciaországban és az Egyesült Királyságban viszont teljesül a demokrácia minimum követelménye, de ettől kár elájulni. A választási rendszerük nem a szavazói akaratot fejezi ki. Négy kereke van az autónak, de se rádió, se légkondi nincs benne, és az ablakokat se lehet lehúzni. 

A magyar kivitel ugyanilyen fapados, de ráadásul a kampányszabályok miatt a kormány is leválthatatlan a választók számára. Kicsit nagy különbség!