- 2006 és 2014 között félmillióval csökkent a választáson résztvevők száma.

 - Ehhez képest ellenzéki politikusok és szakértők 2018-ra újabb egymillió szavazóban reménykednek.

 - Miközben egyre több magyar dolgozik külföldön.

A magyar törvények lehetetlenné teszik a külföldön dolgozók többségének, hogy részt vegyenek a választásokon. Sokan ezt helyesnek tartják, mondván, aki nem itt él, ne szavazzon. Mások szerint, ha akarna, szavazhatna, ehhez csupán le kellene mondania magyarországi lakcíméről. A valóság egészen más. Elmesélek egy történetet.

Gábor

Gábor nem tudott itthon megélni, ezért most az Óperenciás tengeren túl (ober Enns) egy ausztriai szállodában mosogat. A hotelben őt tartják az egyik legszorgalmasabb alkalmazottnak (a szálloda egyik vezetője mondta ezt nekem). Csak télen dolgozik kint. A szezon október közepétől április második feléig tart.

• A kint megkeresett pénzének 95 %-át Magyarországon költi el. Nyáron itthon dolgozik, személyi jövedelemadót fizet. 
• De nem vehet részt a választásokon. Azért nem, mert a választás napján még kint van Ausztriában, levélben pedig nem szavazhat.

A törvény úgy rendelkezik, hogy akkor adhatja le voksát, ha előzetes bejelentkezés után elmegy a bécsi magyar nagykövetségre. Csakhogy Bécs 500 kilométer onnan, ahol Gábor dolgozik. Tehát oda-vissza 1000 kilométert kellene utaznia azért, hogy egy darab papírt (szavazólap) személyesen dobjon be az urnába.

• De Gábor nem mehet Bécsbe, mert a hoteliparban a vasárnap munkanap.

Szabadságával a munkaadója rendelkezik. Ha akar, ad neki, ha nem, akkor kifizeti a szabadága napjait. Vagyis nem Gábor döntése, hogy utazik –e ezer kilométert a szavazásért, vagy sem. A törvény szerint pedig, ha van magyarországi lakcíme, akkor levélben nem szavazhat.

• Így Gábornak magyarországi lakcímmel rendelkező állampolgárként lehetetlen részt venni a választáson.

Ha azonban Gábor kijelentkezne itthoni lakcíméről, akkor, mint „magyarországi lakcímmel nem rendelkező” állampolgár mégis szavazhatna. Vagy mégsem.

Azért nem, mert Ausztriában nincs sem saját lakása, sem bérleménye. A szerződése szerint munkáltatója nemcsak fizetést ad neki, hanem szállást is. Amikor Gábor megkezdi a szezont, akkor az osztrák törvények szerint három napon belül be kell jelentkeznie a helyi önkormányzatnál. Az ott dolgozó magyarok úgy mondják: „Elmegyek a Gemeindébe” (a hivatal neve Gemeindehaus). Az ügyintézés után Gábornak már van ausztriai lakcíme, ideiglenes. Azért az, mert ő valójában Magyarországon él, Ausztriában csak dolgozik. És azért az, mert ahol kint lakik, az neki sem tulajdona, sem bérleménye. Amikor véget ér a téli szezon, újra el kell mennie a „Gemeindébe”, kijelentkezni. Ha nem teszi, megbüntetik.

Nemcsak munkahely, ideiglenes lakcím is.

Így ha Gábor be is jelentkezhetne ősszel állandó lakcímre Ausztriában, előtte akkor is ki kell jelentkeznie Magyarországon, máskülönben nem szavazhat levélben. Majd amikor tavasszal hazajön, kijelentkezik Ausztriában, máskülönben megbüntetik, és bejelentkezik itthon, máskülönben egyáltalán nem lenne lakcíme. Aztán ősszel megint, és a következő tavasszal újra. Mindezt pusztán azért, hogy szavazatát leadhassa levélben. 

Így azonban csak pártlistákra voksolhatna. A magyar törvények ugyanis „a magyarországi lakcímmel nem rendelkezők” számára nem engedik meg, hogy egyéni jelöltekre is szavazzanak. Tehát Gábor nem dönthet arról, hogy ki legyen az ő körzetének képviselője. Pedig az év felében ott él, ott költi el Ausztriában megkeresett jövedelmét, ott dolgozik nyáron és ott fizet adót. Ráadásul a magyar választási rendszer úgy működik, hogy a hatalom elosztása szempontjából az egyéni körzetek eredménye a döntő. 

Ausztriában is sok minden tilos, de levélben szavazni szabad. Mármint az osztrákoknak.

És rajta kívül többszázezer honfitársa sem szólhat bele hazája ügyeibe. Nemcsak azok nem, akik külföldön dolgoznak, hanem azok sem, akik a választás napján éppen külföldön vannak. Ennek egyik legabszurdabb következményeként a volt magyar külügyminiszterrel is megesett, hogy mivel a választás napján épp külföldön volt nem tudott szavazni. 

Következmények

Akiknek lehetetlenné teszik a választásokon való részvételt, azok nem fognak szavazni. Közhelynek hangzik, de súlyos következményei vannak. Magyarország 2004 óta az EU tagja. Az Egyesült Királyságban és Írországban már akkortól szabadon vállalhatunk munkát. A választási részvétel ez után elkezdett csökkenni (a 2002-es szinthez képest). 2006-ban csak kis mértékben, de aztán jött a 2008-as világválság, amely sokakat kényszerített arra, hogy külföldön keressenek munkát.

•  2010-ben 275.519-el kevesebben vettek részt a választáson, mint 2006-ban.

A részvételi arány a rendszerváltás óta a második legalacsonyabb volt. Ha ennek nincs köze a külföldön dolgozókhoz, akkor azt várnánk, hogy 2014-ben növekedett a részvétel. De nem így történt. Tovább csökkent. Még a négy évvel korábbi nagyon alacsony részvételhez képest is 213.880-al kevesebben szavaztak 2014-ben.

Hogy mi történt közben? 2011-től a teljes EU-ban szabaddá vált a munkavállalás a magyarok számára. A következmény ez:

2006 és 2014 között félmillióval csökkent a választáson résztvevők száma.

Szinte bizonyos, hogy a hatalmas visszaesés oka nem kizárólag a külföldön dolgozóknak a szavazásból való kirekesztése. (Részletes elemzés itt.) De az adatok alapján jelentős szerepe van benne. 

Ehhez képest ellenzéki politikusok és szakértők 2018-ra újabb egymillió szavazóban reménykednek.

Vagyis a választási részvétel drámai növekedésétől várják a változást. Miközben 2014 óta tovább nőtt a külföldön dolgozók száma. 

A levélben való szavazásról a választási eljárásról szóló törvény 266/267-ik paragrafusa rendelkezik. Egy száraz jogszabály, amely több százezer magyart foszt meg a választásokon való részvétel jogától. 

Ehhez képest

Az ellenzéki politikusok védelmében hozzá kell tenni, hogy nyolc párt és a Közös Ország Mozgalom összerakott egy olyan választási rendszert, amely egyrészt a szavazói akarat alapján osztaná el a mandátumokat, másrészt minden külföldön élő, dolgozó, nyaraló magyar számára lehetővé tenné a levélben szavazást. Mondom, minden magyarnak, függetlenül attól, hogy van –e itthoni lakcíme. Így még a külügyminiszter is szavazhatna, ha épp külföldön tárgyal. 

Más kérdés, hogy fogalmunk sincs, miként akarják elérni a pártok, hogy ezt a választási rendszert bevezessék. Ha ezért nem tesznek további határozott lépéseket, és most úgy tűnik, hogy nem tesznek, akkor az új választási rendszerről szóló javaslatukat akár az Enns folyóba is írhatták volna. 

A cikkben látható fotók ott készültek, ahol Gábor dolgozik. Valójában nem Gábornak hívják, megváltoztattam a nevét, hogy ne lehessen ráismerni. Persze majdnem mindegy, hiszen írhattam volna Évát, Robit, Andit, Istvánt, oly sokakra igaz, hogy a magyar törvények kizárják őket a szavazás lehetőségéből.