1. A kereskedelmi médiában nincsenek politikai hirdetések
2. A kormánypárti plakátkampány értéke nagyobb, mint az összes parlamenti ellenzéki párté együttvéve
3. A legerősebb ellenzéki párt kisebb plakátfelületen hirdetheti magát, mint a gyengébbek
4. A legintenzívebb kormánypárti érdekeltségű negatív kampányt a legerősebb ellenzéki párt ellen indítják

Bármely ellenzéki párt csak akkor szerezhet önállóan több voksot, mint a Fidesz, ha képes hatékonyan meggyőzni a választókat arról, hogy rá szavazzanak. Ehhez szüksége van térre, ahol, és időre, amikor kampány folytathat.

Kampányfelületek 1.

• „A politikai reklám közzétételéért a médiaszolgáltató ellenszolgáltatást nem kérhet, és nem fogadhat el.” (A választási eljárásról szóló törvény, 147. paragrafus, 3-ik bekezdés.)

A jogszabály miatt a 2014-es kampányban a kereskedelmi televíziók és rádiók egyetlen másodperc politikai reklámot sem sugároztak. Ha megtették volna, csődbe mennek.

• „A médiaszolgáltató egyenlő feltételek mellett - különös tekintettel a politikai reklámok számára, megjelenési sorrendjére, időtartamára és az adásba kerülés időpontjára - teheti közzé a jelöltet, illetve listát állító jelölő szervezetek és a független jelöltek politikai reklámjait.” (A választási eljárásról szóló törvény 147. paragrafus (1) bekezdés.)

Mivel kötelező az egyenlőség, ha egy tévé, vagy rádió beleegyezik abba, hogy leadja egy párt reklámját, akkor a többinek már nem mondhat nemet. 2014-ben 18 jelölő szervezet volt a választáson. Ha mindegyik csak 30 másodpercet kér, az 9 percnyi politikai reklám. Ingyen.

És ott vannak a független jelöltek is, akik miatt egy kereskedelmi csatorna gyorsan azon kaphatja magát, hogy egyik órától a másikig folyamatosan politikai reklámokat kénytelen sugározni. Ingyen.

Vagy másként dönt. Betartja a törvényt, de úgy, hogy egyáltalán nem sugároz politikai reklámot, amivel mindenkinek egyenlő feltételeket biztosít. És nem megy csődbe.

A Fideszt leváltani akaró ellenzéki pártnak a kereskedelmi médiában sem tere, sem ideje nincs kampány folytatni.

Így ezt máshol kell megtennie.

Kampányfelületek 2.

Lehet hirdetni a sajtóban, a közösségi médiában, szervezhetnek a pártok fórumokat, nagygyűléseket, osztogathatnak szórólapokat. A törvény itt nem rendelkezik egyenlőségről, emiatt egy ellenzéki párt valószínűleg legfeljebb döntetlenre hozhatja ki az eredményt a Fidesszel szemben, feltéve, hogy van ehhez elegendő pénze.

Kampányfelületek 3.

Maradnak az utcai plakátok. Itt sem biztosít a jogszabály egyenlőséget a pártok között. Ami Magyarországon azt jelenti, hogy

mindenki annyi plakáton hirdetheti magát, amennyit a Fidesz megenged neki.

A törvény nem említi név szerint a kormánypártot, helyette azt mondja, hogy a kampány idején a pártok bármilyen köztéri tárgyra kitehetnek plakátot, feltéve, hogy a tulajdonos, vagy a bérlő ehhez hozzájárult. Logikus szabály.

Azonban Magyarországon a köztéri tárgyak jelentős része az állam, az önkormányzatok, illetve ezek cégeinek tulajdonában van. A hatalmi viszonyok miatt így az engedélyt a Fidesz adja, vagy tagadja meg.

A kereskedelmi plakátoknál ugyanaz a szabály. A tulajdonos annak adja bérbe, akinek akarja. És 2014-ben a tulajdonosok tudták, hogy kinek akarják bérbe adni. A kepmutatas.hu oldalon elérhető, hogy ki, mennyit költött összesen plakátokra a legutóbbi választási kampányban:

A kormánypárti érdekeltségű plakátkampány értéke nagyobb volt, mint a három parlamenti ellenzéki párté együttvéve.

A 2014-es kampányban felmerült, hogy a Fidesz túltolta a plakátolást, és ez visszaüthet rá. A választás eredményéből tudjuk, hogy nem ütött vissza, így ez a hipotézis már akkor megdőlt. Azt is tudjuk, hogy miért. Felírhatjuk egyenletben is:

Kormánypárti plakátkampány ~ Ellenzéki plakátkampány

Az ábrán nem szerepel, de az ellenzékbe bele kell számolnunk azokat a pártokat is, amelyek nem kerültek be a parlamentbe, de részt vettek a kampányban. A választók azt látták az utcán, ami a fenti egyenletben szerepel. Ezért nem ütött vissza a „túltolás” a Fideszre. Ha azonban azt a kérdést tesszük fel, hogy a kormány leváltható –e, akkor abban az esetben válaszolhatnánk igennel, ha ezt látnánk a plakátkampányban:

Kormánypárti ~ Baloldal ~ Jobbik ~ LMP

Helyette a kormánypárt plakátkampányának értéke háromszor akkora volt, mint a Baloldalé.

Utóbbinak így csak akkor lehetett volna esélye utolérni a Fideszt, ha begyűjti az ellenzéki szavazatok döntő részét. Ehhez legalább akkora plakátfelületet kellett volna birtokolnia, mint a Jobbik, illetve az LMP. Vagy még inkább, mint a Jobbik és az LMP együttvéve. Helyette:

 A Jobbik közel másfélszer akkora plakátfelületen hirdette magát, mint a Baloldal.

A Jobbik és az LMP pedig együtt kétszer akkora felületen.

A Baloldalnak így aligha lehetett esélye megszerezni az ellenzékre eső szavazatok döntő hányadát. Különösen, hogy a Jobbik és az LMP esetében az ábrán látható érték plakátkampányuk valós mérete. A Baloldalnál azonban számolnunk kell a CÖF által kizárólagosan ellenük indított lejárató kampánnyal (bohócos plakátok).

A Baloldal elleni negatív kampány értéke nagyobb volt, mint a Baloldal saját plakátkampányának értéke.

Összesítve:

1. Fidesz és kormány: + 1 milliárd 336 millió
2. Jobbik: +533 millió
3. LMP: +239 millió
4. Baloldal: +372 millió és -398 millió = -26 millió

Az értékek nem pártnevekhez kötődnek. Az utolsó sorban mindig az aktuálisan legerősebb ellenzéki indulót látjuk, az egyetlent, amelyen keresztül a választóknak az aránytalan magyar választási rendszerben lehetőségük lenne leváltani a kormányt.

A jövő

Ugyanez a kampányszabályozás és hasonló tulajdoni viszonyok érvényesek minden választáson. Emiatt, ha azt a kérdést tesszük fel, hogy a jelenlegi rendszerben a választók számára lehetséges –e leváltani a kormányt, akkor a válasz nem. Nem lehetséges. 

A kampányszabályokat itt foglaltuk össze röviden (8-9. oldal), és itt írunk róluk részletesen (42-49. oldal).