2014 óta három körzetben tartottak időközi országgyűlési képviselő választást. Mindannyiszor ellenzéki jelölt nyerte a mandátumot. A harmadik, a tapolcai választás után a Political Capital elemzése ezt állította:
„A kormánnyal elégedetlen választói tömeg ahhoz a politikai erőhöz vándorol, amelyikről leginkább el tudja képzelni, hogy legyőzi a Fideszt.”
Az állítás akkor igaz, ha az adatokban két jelenséget látunk:
Tapolcán, a 2015-ös időközi választáson a Jobbik jelöltje, Rig Lajos győzött. Egy évvel korábban ugyanitt a párt Dobó Zoltánt indította, aki veszített, csak harmadik lett. A jobbikos jelöltekre leadott szavazatok száma a tapolcai körzetben a két egymás utáni választáson:
Az időközi választáson tehát a nyertes jobbikos jelölt 498 szavazattal szerzett többet, mint vesztes elődje egy évvel korábban.
Különösen nem a tapolcai körzetben, ahol 2015-ben 71.883 választópolgárt tartottak nyilván. De még a 2014-ben vesztes jobbikos jelölt voksaihoz képest sem: a különbség ahhoz viszonyítva alig 5 százalékos.
Azt viszont megerősítik, hogy volt vándorlás, hiszen az időközin nyertes jobbikos jelölt több voksot szerzett, mint vesztes elődje. 498-al többet.
Vajon miként lehetséges, hogy a Jobbik a 2014-es vereséget és a 2015-ös győzelmet szinte ugyanazzal a szavazatmennyiséggel produkálta?
A Political Capital idézett elemzéséből az következne, hogy a kormánnyal elégedetlen választók a Jobbik jelöltjére szavaztak, mert őt látták esélyesnek arra, hogy legyőzi a Fideszt. Azt már cáfoltuk, hogy ezt tömegesen tették volna, de vajon valóban az ellenzéki szavazók „vándorlása” az oka a Jobbik tapolcai győzelmének?
Az adatok alapján nemcsak a Jobbik jelöltjének szavazatszáma változott, hanem riválisaié is. Utóbbi drámaian nagyobb mértékben.
Elég egyértelmű, hogy melyik szám játszott nagyobb szerepet a Jobbik jelöltjének győzelmében. De még ez sem lett volna elég.
2014-ben a Jobbik indulója csak harmadik volt a Fidesz és a Baloldal jelöltje mögött, és ha utóbbi megismétli akkori eredményét a 2015-ös időközin, akkor simán övé a mandátum, több mint ezer szavazatnyi előnnyel. De nem ismételte meg, ő is elveszített 3.939 voksot.
A két szám közötti hatalmas, csaknem 25-szörös eltérés cáfolja, hogy a Jobbik azért nyert volna ott, ahol korábban veszített, mert olyan szavazatokat is begyűjtött, amelyeket előtte nem.
Tapolcán 2014-ben 43.042, míg 2015-ben 29.891 érvényes voksot adtak le. A különbség jelentős:
Az egyetlen induló, aki ennek ellenére növelte szavazatai számát a Jobbik jelöltje volt. A többiek, az összes parlamenti és nem parlamenti párt jelöltjei, kevesebb voksot gyűjtöttek.
Nem lepődünk meg, hogy a két szám különbsége 498. Pont annyi, amennyivel a Jobbik több voksot szerzett 2015-ben, mint egy évvel korábban.
A rivális pártok szavazóinak 3,6 százaléka „vándorolt” át a Jobbikhoz. Ez csak azért lehetett elég a győzelemhez, mert
Emiatt Rig Lajos szinte ugyanannyi vokssal, amennyivel elődje csak harmadik lett, megnyerte a körzetet.
Veszprémben ugyanez történt. 2014-ben a Baloldal jelöltje, Pál Béla második lett, több mint 9 ezer vokssal lemaradva a mandátumot elnyerő Fidesz jelölttől. A 2015-ös időközin azonban Kész Zoltán, a Baloldal pártjainak támogatásával győzött a körzetben. Pedig csak 1003-al kapott több szavazatot, mint vesztes elődje!
A veszprémi időközi választáson 14.146-al kevesebben vettek részt, mint a 2014-es országgyűlésin. A Baloldal riválisainak jelöltjei összesen 15.149-el szereztek kevesebb szavazatot. A két szám különbsége 1003. Épp annyi, amennyivel Kész Zoltán több voksot gyűjtött, mint Pál Béla.
A két választás között a rivális pártok szavazóinak 6,6 százaléka „vándorolt” át a Baloldalhoz.
Ami elég volt ahhoz, hogy Kész Zoltán szinte ugyanannyi vokssal, amennyivel elődje messze lemaradva második lett, megnyerje a körzetet.
A Political Capital elmélete arról, hogy a kormánnyal elégedetlen szavazók felismerik a legesélyesebb ellenzéki jelöltet, majd tömegesen rászavaznak szép. Csak nem igaz. Nem lehet az, ugyanis az adatok cáfolják.
Mégis az elemzés közzététele utáni napon Török Gábor politológus szinte szó szerint megismételte a Mandineren közzétett írásában: „A kormánnyal elégedetlen szavazók az esélyesnek gondolt ellenzéki jelöltre szavaznak”. Még ugyanezen a napon, ugyanezen a portálon Balogh Ákos Gergely újságíró is megállapította, hogy úgy tűnik, áramlanak a szavazók a Baloldal és a Jobbik között.
A Political Capital, Török Gábor, bármely elemző, vagy újságíró ugyanazokból az adatokból dolgozik, mint az elektor.hu.
Az időközi választások meséje azóta is terjed. Alig akad választásokról szóló elemző műsor, vagy újságcikk, ahol ne hivatkoznának a Political Capital téves, a valósággal ellentétes megállapítására. Pedig az adatok mindenki számára néhány kattintással elérhetőek.
Országgyűlési választást 106 körzetben tartanak, időközit egyben. A 2015-ös tapolcain 30 ezren szavaztak, a 2014-es országgyűlésin 5 millióan.
Sőt! Országgyűlési választáson két szavazatunk van, az elsővel arról dönthetünk, melyik jelölt képviselje körzetünket (egyéni voks), a másodikkal arról, melyik párt képviseljen bennünket (listás voks). Normális választási rendszerben beleszólhatunk abba, hogy mely politikai erő kerüljön hatalomra, vagy éppen kerüljön ki onnan. Ehhez képest egy időközin csak egy szavazatunk van, amellyel arról dönthetünk, ki legyen körzetünk képviselője a következő választásig.
De akkor miért vonunk le következtetéseket egy ezerfős mintán készült közvélemény kutatásból, ha nem tartjuk ugyanezt érdemesnek egy 30 ezer szavazót megmozgató időközi választásnál? A kulcsszó a minta. Az intézetek szigorú szabályok szerint döntik el, hogyan válasszák ki éppen azt az ezer embert, aki reprezentálja a teljes választókorú népességet. Egy körzet viszont legfeljebb saját magáról mond valamit. Két példa illusztrációnak.
A 2014-es választáson az egyéni körzetekben a Fidesz jelöltjei átlagosan a szavazatok 44,11 százalékát szerezték meg. De aligha találnánk köztük akár egyet, aki valóban 44,11 százalékot kapott. Ezért átlag az átlag. Volt jelöltjük, akire 59 % szavazott (Csorna), és volt, akire 31 % (Miskolc). Előbbiből azt a rossz következtetést vonhatnánk le, hogy a szavazók döntő többsége támogatja, utóbbiból azt, hogy elutasítja a Fideszt.
Ugyanakkor a Baloldalnak volt olyan jelöltje, aki körzetében megszerezte a voksok 51 százalékát (Budapest, XIII. kerület), amiből azt gondolhatnánk, hogy a szavazók többsége a Baloldalt választotta, pedig országosan alig egynegyedük tette ezt.
Ahol, mint láttuk, sokkal kisebb a tét, és alacsonyabb a részvétel.
Időközi választások eredménye lehet érdekes, el lehet matekozni a számokkal, de ha országos következtetéseket akarunk levonni, akkor jusson eszünkbe a Balaton, a pohár víz, és a halak.
hogy beleessünk a Polticial Capital, Török Gábor és Balogh Ákos Gergely hibájába, nevezetesen
Név: Bánovics Attila
Email: info@elektor.hu
