Az Elektor.hu korábban bemutatta, hogyan működne a nyolc párt által javasolt választási rendszer, amelyről akkor azt írtuk, hogy „csak valamivel több mint 99 %-ban hoz arányos eredményt”. A törvényjavaslatból kiderült, hogy 100 %-ban.
Az egyik elem, amely esetenként kissé aránytalanná tehette volna az eredményt az úgynevezett többletmandátum. A rendszer vegyes, egyéni jelöltekre és pártlistákra is lehet szavazni. Mivel minden párt az összes mandátumát a listás szavazatai arányában kapja, ezért az egyéni körzetek aránytalanságai egyáltalán nem befolyásolhatják a végeredményt. Kivéve egy esetben.
Idemásolom a törvényjavaslat erre vonatkozó szövegrészét, de nehogy elolvassák, mert nem tudnak majd aludni! Ígérem, utána megmagyarázom.
(3) Ha egy vagy több, mandátumot szerző országos lista többletmandátumainak száma pozitív előjelű, a (2) bekezdésben meghatározott osztótábla mandátumszáma megegyezik a legnagyobb számú többletmandátummal rendelkező, mandátumot szerző országos listát állító párt jelöltjei által egyéni választókerületben szerzett mandátumok száma mint osztandó és a párt országos listájára leadott érvényes szavazatoknak az összes mandátumot szerző országos listára leadott érvényes szavazatok hányadosa mint osztó hányadosának a felfelé kerekített értékével.
Tegyük fel, hogy a magyar politikai élet új szereplője, Vadkörte párt 40 % szavazatot kap. Ez a 220 (+2 határon túli mandátum) fős parlamentben 88 képviselői helynek felel meg, tehát ennyi jár összesen a pártnak. A Vadkörték azonban 90 egyéni körzetben nyernek. A két mandátumnyi különbséget nevezzük „többletmandátumnak”.
Ha a Vadkörték két képviselői hellyel többet kapnak annál, amennyi jár nekik, akkor értelemszerűen valamelyik másik párt (vagy pártok) pedig kettővel kevesebbet. Ez így nem igazságos. Megemelkedhet a parlament létszáma 220-ról 222 (+2 határon túli) főre, azonban a mandátumarányok így sem tükrözik majd a szavazói akaratot. A 90 ugyanis a 222-nek nem a 40, hanem a 40,54 %-a, vagyis Vadkörték többet kapnak, mint amennyi jár nekik. Ami azt jelenti, hogy az összes többi párt mandátumaránya alacsonyabb lesz, így ők meg kevesebbet kapnak, mint amennyi jár nekik. (Még ha darabszámra stimmel is, a mandátumarányuk alacsonyabb lesz, mint ami a szavazói akarat alapján járna.)
Elvehetnénk a Vadkörtéktől a plusz két egyéni helyet, azonban ez is igazságtalan lenne. A probléma tehát a következő:
A megoldás egyszerű: keressük meg azt a számot, amelynek a 90 a 40 %-a! Akár fejben is kiszámolhatjuk, hogy az eredmény 225. A parlament létszámát ezért ideiglenesen, a következő ciklusra felemeljük 225 főre, és így osztjuk el a mandátumokat.
Vadkörte párt már megkapta mindet, hiszen a 90 épp 40 %. A többiek pedig kapnak újabb helyeket, hogy az ő mandátumarányuk is éppen akkora legyen, amekkora jár nekik. Ha például Szelídgesztenye pártnak 20 % szavazata van, akkor eredetileg 44 hely járt nekik. Most kapnak még egy mandátumot, mert 225-nek a 20 %-a 45. És így tovább az összes pártnál. A végeredmény az, hogy minden parlamentbe bekerült párt mandátumaránya pontosan annyi, amennyi a listás szavazati aránya az összes mandátumszerző listás vokshoz viszonyítva. A bonyolult törvényszöveget felírhatjuk egyenletben is:
Vadkörte egyéni mandátumszáma / Vadkörte listás szavazati aránya x 0,01 = Parlament létszáma
Megoldom az egyenletet, hogy egyértelmű legyen. Vadkörte párt egyéni mandátumszáma 90, listás szavazati aránya 40 %, ami szorozva 0,01-el = 0,4. Tehát:
90 / 0,4 = 225
Így tudjuk tehát kiszámolni, hogy mekkora legyen a parlament (ideiglenesen megemelt) létszáma. Ha eszerint osztjuk minden pártnak a képviselői helyeket, akkor arányos eredményt kapunk. (Csak a dokumentálás kedvéért jegyzem meg, hogy bár nem vettem részt a javaslat megalkotásában, ez a megoldás nekem is köszönhető.)
Az egyéni körzeteket tartalmazó választási rendszerek egyik legnagyobb veszélye az, ha a körzethatárokat manipulálják. A népességszám, vagy a korábbi eredmények ismeretében úgy húzzák meg a kerületek határait, hogy abból egy (vagy több) párt előnyt szerezzen, míg a többi hátrányba kerüljön. Aránytalan választási rendszerben, amilyen a jelenlegi magyar, ez a probléma megoldhatatlan. Egyszerűen azért, mert egyes pártoknak mindig érdeke manipulálni a körzethatárokat, hiszen ezzel magukat előnyös, másokat hátrányos helyzetbe hozhatják.
Arányos rendszerben azonban a fent bemutatott megoldás teljesen kizárja az egyéni körzetek manipulálásából származó előnyöket és hátrányokat. Azért, mert hiába nyer egy párt több egyéni helyet, akkor is pontosan akkora lesz a mandátumaránya, amekkora a szavazati aránya alapján jár neki. Egyszerűen nem lehet magasabb. Ugyanígy hiába nyer egy másik párt kevesebb egyéni körzetben, akkor sem lehet alacsonyabb a mandátumaránya annál, amennyi voksai alapján jár neki.
Ezért semmi értelme manipulálni a határokat. Megtehetik, de ez nem fog változtatni az eredményen.
Az eredményt aránytalanná tehette volna a két határon túli mandátum is (ez a +2 mandátum). Ezek mellé ugyanis nem jár listás hely. Ha magyarországi pártok megszerezhették volna ezt a két mandátumot, vagy azokból egyet, akkor az aránytalanná tehette volna az eredményt.
A törvényjavaslat azonban megoldotta a problémát.
Ez lényegében kizárja, hogy hazai pártok külhoni jelöltként indítsák politikusaikat. Elméletben megtehetik, de formálisan semmiképpen nem tartozhatnak magyarországi jelölő szervezetekhez, ráadásul meglehetősen bonyolult a folyamat és visszatetsző is.
Természetesen a törvényhozásban szavazhatnak a kormányzó koalíció mellett, vagy az ellen, de ennek már nincs köze a választási rendszerhez.
Későbbi írásokban bővebben is kitérünk rá, de már most jelzem, hogy valójában csak egy határon túli körzet lesz, viszont onnan két egyéni képviselő kerül be a parlamentbe. Ennek oka feltehetően az, hogy majdnem lehetetlen egyforma méretű körzeteket megrajzolni a külföldön élő magyarok számára. Így a szavazás módja is más lesz. A választók itt nem ikszelnek, hanem számokat írnak a jelöltek mellé: sorrendbe állítják őket. A szavazás módja tehát preferenciáis (de csak a külhoni körzetekben!). A legszimpatikusabb jelölt mellé írnak 1-est, a második legszimpatikusabb mellé 2-est, és így tovább. A mandátumokat aztán a kissé bonyolult STV (Single Transferable Vote) módszerével osztják ki.
A legfontosabb előny, hogy a javaslat szerint a szavazói akarat alapján osztják a mandátumokat, így
A másik, hogy az új javaslat szerint minden, a választás napján külföldön tartózkodó, dolgozó vagy nyaraló állampolgár szavazhat levélben függetlenül attól, hogy van magyarországi lakcíme, vagy nincs. Ezzel
amellyel a most érvényes törvény szerint gyakorlatilag nem élhet.
De vannak a javaslatnak árnyoldalai is.
Ami azt eredményezi, hogy kis pártok nem kerülhetnek be a törvényhozásba, így a rájuk voksoló választók egyáltalán nem kapnak parlamenti képviseletet. Küszöbre mindenképpen szükség van (itt írtunk róla, miért), azonban megoldható, hogy a lehető legalacsonyabb szinten húzzák meg. Ez a 220 (+2) fős parlamentben nagyjából 0,45 % lenne. Ugyanakkor a nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy a legfeljebb 5 %-os küszöb nem okoz jelentős mértékű eltéréseket a pártok mandátum- és szavazataránya között. Tehát a 4 % elfogadható, de lehetne jobb.
Akár a jelenlegi törvény, az új javaslat sem írja elő, hogy mekkora részvételi arány szükséges a választás érvényességéhez. Ha körzetenként csak egy ember voksol, akkor is megalakulhat a parlament. Ez azért baj, mert így a politikai elitet semmi nem kényszeríti arra, hogy intenzív kampányt folytasson, hiszen a választás érvényessége szempontjából mindegy hányan szavaznak. Ugyanakkor arányos rendszerekben jellemzően magas a részvétel, így ez nem olyan nagy probléma, de azért probléma.
A javaslat szerint 250 ajánlás kell ahhoz, hogy valaki elinduljon a határon túli körzetben. Korábban utaltunk rá, hogy ennek előnye is van, mert így a magyarországi pártok nem telepedhetnek rá a külhoni magyarokra. Azonban a 250 nagyon sok!
Képzeljük el, hogy egy Kaliforniában élő magyar jelöltetni akarja magát. Ehhez találnia kell 250 olyan magyar állampolgárt, aki hozzá hasonlóan nem rendelkezik magyarországi lakcímmel. Ehhez nem elég kicsi a világ! Erdélyben természetesen egyszerűbb a helyzet, de olyan helyeken, ahol csak szórványosan élnek magyar állampolgárok szinte lehetetlen lesz indulni a választáson. A helyzeten segítene egy informatikai rendszer, amely összekapcsolja a leendő jelölteket leendő választóikkal.
A pártlistákon és a magyarországi körzetekben marad az elavult „vagy-vagy” szavazási rendszer. Azért elavult, mert a választók valójában nem úgy gondolkodnak a jelöltekről és a pártokról, hogy az egyiket imádom, a többit pedig utálom. A szimpátiának van sorrendje. Ezt tükrözheti a preferenciális szavazás, amikor iksz helyett számokat írunk a jelöltek, illetve pártok mellé aszerint, hogy mennyire támogatjuk őket. A benyújtott törvényjavaslat szerint azonban erre nem lenne lehetőség. Marad a maradi egyszavazatos rendszer. A későbbiekben azonban ezen is lehet változtatni.
Későbbi írásainkban foglalkozunk még a törvényjavaslat egyéb elemeivel.
A törvényjavaslat szövege itt.
Név: Bánovics Attila
Email: info@elektor.hu