Ha azt állítja, hogy a honfoglaló magyarok leszármazottja, ne csodálkozzon, ha egy szír bevándorló felkiált: „Én is!”. Ha egyiküknek igaza van, akkor a másiknak is.

Számoljunk! Az ön világra jöveteléhez két embernek, a szüleinek, előtte négynek (nagyszülők), még korábban nyolcnak (dédszülők), azelőtt tizenhatnak (ükszülők) egy adott pillanatban való együttlétére volt szükség.

Nyolc generációval ezelőtt, vagyis az ük-ükszüleinek korában már 256 ember intim kapcsolatán múlott, hogy ön itt lehet. Talán feltűnt, hogy a számításokhoz a kettő hatványait kell ismernünk, azok pedig döbbenetes mértékben növekvő számokat eredményeznek. 20 generációval ezelőtt (öt ükszülővel vissza) már több mint egymillió ősének jól időzített szexuális együttlétére volt szükség ahhoz, hogy ön egyszer majd megszülethessen. Újabb öt generációval korábban 33 millióra növekszik a szám. És ezek csak az ön közvetlen felmenői! 37 generációval ezelőtt pedig, amikor a magyarok birtokba vették a Kárpát-medencét hihetetlen dolog történik: 

A Honfoglalás korában 137 milliárd 438 millió 953 ezer 472 embernek kellett szeretnie egymást, hogy Ön világra jöhessen.

Csakhogy az emberiség teljes történetében legfeljebb 100 milliárd ember élt összesen! Így lehetetlen, hogy Árpád vezér korában 137 milliárd huncutkodott csak az ön érdekében.

Rokonok

A biológia stimmel, mindenkinek két szülőre van szüksége. Így a matek is: a felmenőink számát a kettő hatványaival kapjuk meg. Ami nem stimmel, és sajnálom, ha tőlem kell megtudnia, hogy őseink gyakran olyanokkal nemzettek utódokat, akik szegről-végről a rokonaik voltak. Nemcsak rokonok egymással, hanem az én rokonaim az ön rokonaival. Akik aztán egymás rokonai lettek, és így tovább.

A képtelenül nagy mennyiségű ősre az a magyarázat, hogy majdnem mindenkit többször számoltunk.

Nagyon sokszor többször. Ebből pedig az következik, hogy ha ön egy forgalmas helyen van, bevásárlóközpontban, vagy tömegközlekedési eszközön, akkor azzal a jóleső érzéssel nézhet körül, hogy az ott lévő emberek többsége a rokona. 

Néhány ükszülőnyi generációra visszamenőleg majdnem mindenki. Azért csak majdnem, mert a keveredésnek határt szab a földrajzi és társadalmi elkülönülés. Így ahhoz, hogy egy amerikai őslakossal, vagy II. Erzsébet királynővel dicsekedhessen, mint rokonnal (bár utóbbi esetében ki tudja?), egy kicsit távolabb kell visszamenni az időben. De előbb utóbb velük is meglesz a közös ős.

Bevándorlók

A most ideérkező bevándorlóknál földrajzi elkülönülésről nem beszélhetünk. Európa, Ázsia és Afrika népei folyamatos kapcsolatban állnak egymással kereskedelem, háborúk és népvándorlás útján (utóbbi kettőről mi magyarok tudnánk mesélni).

Mivel már ezer évvel ezelőtt minden egyes embernek több közvetlen őssel kellett rendelkeznie, mint amennyi ember valaha élt a földön, muszáj belenyugodnunk, hogy a líbiai és szír bevándorlókkal osztozunk a felmenőinken.

Többszörösen is. Nem arról van szó, hogy néhány ükszülő generációjára visszamenőleg lehettek közös őseink. Hanem kizárt, hogy ne lettek volna. Tetszik, vagy sem, a szó legszorosabb értelmében egy család vagyunk. 

Önön csak az múlik, hogy az őseinket tiszteli, vagy gyűlöli. 

A cikk ötletét Bill Bryson: A Short History of Nearly Everything című könyvéből vettem. A kötet angolul elérhető az archive.org oldalon, magyarul az Akkord Kiadó Kft. gondozásában jelent meg Majdnem minden rövid története címmel.