- A kormánynak nemcsak leválthatónak kell lennie, annak is kell látszania. 

- A politikusok nem ostobák, de a választók sem. 

- A rendszer reformja hamarabb fordulhat komolyra, mint sokan gondolnák. 

- Update: talán már komolyra is fordult.

Mit tehet a választópolgár, ha kormányváltó hangulatban van? Íme a lehetőségei: 

1. A többség szavazata 

• Módszer: szavazzanak többen a Fidesz ellen, mint rá.
• Értékelés: Nem működik.
• Oka: Ebben a rendszerben nem a többség akarata dönt.

2014-ben a kormánypárt jó félmillió vokssal kevesebbet kapott, mint az ellene induló pártok, mégis több mint kétszer annyi parlamenti mandátumhoz jutott, mint azok. Ennek oka nem véletlen egybeesés, hanem a magyar választási rendszer mandátum kiosztási modellje. Emiatt hiába szavaz a többség a Fidesz ellen, a Fidesz marad.  

2. Nagyobb részvétel 

• Módszer: A részvétel növekedésével még több szavazat a Fidesz ellen.
• Értékelés: Nem működik.
• Oka: Több választónak kellene szavazni, mint ahányan erre jogosultak.

Amikor a Fidesz megalkotta az új választási rendszert pontosan tisztában volt egy amúgy is nyilvánvaló ténnyel:

A választók száma véges szám.

Az ellenzéki politikusok mégsem értik, és 1 millió új szavazó aktivizálásában látják a kormányváltás esélyét. Mind ugyanabban az 1 millióban. 

Ennyi plusz voks éppen elég lenne a Baloldalnak, hogy utolérje a Fideszt. De ugye senki nem gondolja komolyan, hogy ha sikerülne 1 millió új szavazót mozgósítani 2018-ban, akkor

mindannyian kivétel nélkül a Baloldalt választanák, és még olyan sem lenne közöttük, aki elrontja a szavazólapot?

Csak a jegyzőkönyv kedvéért a Jobbiknak 1,24 millióval, az LMP-nek 2 millióval kellene növelni szavazatszámát ahhoz, hogy utolérje a Fideszt. Mivel a voksok megoszlanak a pártok között, ahhoz hogy ez bármelyiküknek sikerüljön legalább 8,5 millió embernek kellene szavaznia, miközben csupán 8 millió választópolgár van. 

3. Egy ellenzéki párt jelentős szavazatnövekedése

• Módszer: A kormányváltást akaró választók döntő hányada sorakozzon fel egyetlen ellenzéki erő mögött.
•  Értékelés: Nem működik.
• Oka: A kampányszabályozás.

A Jobbik és a Baloldal együttes támogatottsága épp valamivel meghaladja a Fideszét. Ha tehát sikerül meggyőzni kivétel nélkül az összes Jobbik szavazót, hogy a Baloldalt támogassa, vagy fordítva, akkor utolérhető a kormánypárt. Ez csak abban az esetben működhet, ha valamelyik ellenzéki erő látványosan vonzóbbá tud válni a választópolgárok milliós tömegei számára. Ami a kampányszabályozás miatt lehetetlen.

A törvények garantálják a kormánypárt számára, hogy ő dönthessen arról, melyik párt, hol, mennyit és mennyi ideig kampányolhat. A legveszélyesebben erősödő ellenzéki erőtől a Fidesz megvonhatja a kampányfelületeket, egyidejűleg heves negatív kampányt indíthat ellene 

lehetetlenné téve, hogy az adott párt a kellő mértékben növelje támogatottságát.

A módszer nem működne, ha minden jelentős ellenzéki erő egyszerre tudná a kívánt mértékben növelni voksai számát. Ekkor azonban visszajutunk az előző ponthoz: több embernek kellene szavazni, mint amennyi erre jogosult. 

4. A Fidesz jelentős szavazatvesztése 

• Módszer: A kormánypárt többszázezer támogatójának meggyőzése arról, hogy ne szavazzon a Fideszre és/vagy szavazzon a legerősebb ellenzéki erőre.
• Értékelés: Nem működik.
• Oka: A kampány- és médiaszabályozás.

A kormánypárt 2002 óta négy egymást követő választáson egyszer sem szerzett 2.264.780 voksnál kevesebbet. Ezt a „mélypontot” 2014-ben érte el. Statisztikailag is valószínűtlen, hogy újra többszázezer szavazót veszít, a kifejezetten saját támogatóinak kedvező politikájával, a médiafölényével és a kampányfelületek irányított elosztásával pedig garantált, hogy megőrzi azt a voksarányt, amely bár alacsonyabb, mint a többi párté együttesen, de magasabb, mint azoké egyenként.

Közbeszólhat egy „őszödi beszéd” típusú drámai esemény, amelynek azonban megjósolhatatlanok a következményei. Értsd: nem biztos, hogy a Fidesz bukását eredményezi. Ami ennél fontosabb: egy ilyen esemény bekövetkezéséhez a választópolgároknak nincs és nem is lehet köze.  

5. A nagy ellenzéki összefogás 

• Módszer: Az összes jelentős ellenzéki párt együtt indul a választáson.
• Értékelés: Nem működik.
• Oka: A választónak nincs és nem is lehet befolyása egy ilyen összefogásra.

Korábbi cikkünkben részletesen elemeztük, miért nem vezet automatikusan kormányváltáshoz a teljes ellenzéki összefogás, és hogy emiatt miért nem lesz ilyen összefogás. Most csak a legfontosabb kérdésre térek ki. 

A nagy ellenzéki összefogásról a résztvevő pártok, illetve azok döntéshozó testületeinek tagjai határozhatnak. Ők és csak ők. A választópolgárok nyomást gyakorolhatnak, de ahogy ezt az előválasztási kezdeményezésnél láttuk: társadalmi nyomást volt, előválasztás nem volt. Mivel a választóknak nincs döntési joguk a nagy összefogásról, ezért ilyen módon nem válthatják le a kormányt.  

6. Egy másik választási rendszer 

• Módszer: Kényszeríteni a politikai elitet, hogy vezessen be olyan választási rendszert, amelyben a többség dönt, és amelyben mindenki egyforma esélyekkel indul.
• Értékelés: Nem tudjuk, hogy működhet –e.
• Oka: Sem a politikusok, sem a választók nem „hülyék”.

Az előzőekben láttuk, hogy a Fidesz a saját hatalmon maradása szempontjából tökéletes rendszert alkotott. Ha hagyott volna egyetlen jól látható kiskaput arra, hogy szavazás útján leváltható legyen a kormány, akkor a választók valószínűleg addig próbálkoznának, ameddig sikerrel nem járnak. De nem hagyott.

A kormánynak nemcsak leválthatónak kell lennie, annak is kell látszania.

Márpedig nem látszik annak. Az adatokból egyértelmű, hogy a Fidesz nem a szavazók többségének akaratából kormányoz, hanem annak ellenére. Egy olyan rendszerben, amelyben csak szavazattöbbség eredményezhet mandátumtöbbséget a Fidesz már 2014-ben megbukott volna. 

A Fideszt nem a választók, hanem a választási rendszer tartja hatalomban.

És ezt a választók egy része már észrevette. Bizonyíték erre maga az Elektor.hu létezése, valamint a Közös Ország Mozgalom kezdeményezése a rendszer megváltoztatására. Mindez három kérdést vet fel:

• Hajlandó lesz a Fidesz beleegyezni a választási rendszer megváltoztatásába?
• Hajlandóak lesznek az ellenzéki politikusok elmenni a végsőkig, akár jól fizető állásaik feladásáig, a rendszer megváltoztatásának érdekében?
• Hajlandóak lesznek a választópolgárok arra, hogy egy olyan választási rendszerben, ahol előre tudható az eredmény egyáltalán elmenjenek szavazni?

Az első két kérdésre a válasz nem. Indoka: a politikusok nem ostobák, hogy saját érdekeik ellen cselekedjenek. De vajon mit gondolunk a választókról?

Az idő nem a politikai elitnek kedvez. 2014-ben a szavazók 55 %-a voksolt a kormányváltásra, de a kormány maradt. Sokan talán megkísérlik újra, de egyszer eljön az a pillanat, amikor tömegek döntenek úgy, hogy fölösleges tovább próbálkozni. Akkor majd más megoldást keresnek.

A közvélemény kutatási adatok alapján jövőre ugyanaz történik, mint 2014-ben. Ma még lehet nyugtatni a választókat azzal, hogy „a hátralévő hónapokban sok minden változhat”, de 2018 februárjában ez a mondat már teljesen értelmetlen lesz. A rendszer reformjára tett kísérletek kimenetele megjósolhatatlan, de a folyamat hamarabb fordulhat komolyra, mint sokan gondolnák.

Update: Illetve mára talán komolyra is fordult. Miközben januárban az atv.hu még vészforgatókönyvnek nevezte Haraszti Miklós felvetését arról, hogy az ellenzéki pártok konszenzussal fogadjanak el egy új választási rendszerről szóló javaslatot, addig szeptember 23-ra ez valósággá vált. Nyolc párt négy hét alatt megállapodott egy arányos választási rendszerben, és az erről szóló törvényjavaslatot be is nyújtja az Országgyűlésnek. Az elfogadására kevés az esély, de a javaslat elkészült és a választásokhoz közeledve egyre aktuálisabbá válik. A folyamatot a Gulyás Márton által fémjelzett Közös Ország Mozgalom indította el és vitte végig, az a mozgalom, amely azt ígéri, hogy polgári engedetlenséggel vívja ki az igazságos választási rendszert. Ennek a kimenetele is megjósolhatatlan, de az tény, hogy a reformfolyamat elkezdődött.