A francia elnökválasztásról szóló BBC tudósítás címe nem az, hogy „Emmanuel Macron nyert”, hanem az, hogy ő és Marine Le Pen küzd majd meg a posztért. Azért van így, mert két fordulót tartanak, és az első csak arról dönt, hogy mely jelöltek kerülnek be a másodikba. 

Mi lenne, ha?

Pedig Emmanuel Macron nyert, több szavazatot szerzett, mint bármely másik ellenfele. Voksainak aránya 23,8 %. Ha csak egy forduló lenne, akkor Macron úgy lehetne országa elnöke, hogy a szavazók több mint háromnegyede nem is rá szavazott!

Kiegyenlítés

Köztársasági elnökből csak egy lehet, így az egyetlen esély a tisztességes eredmény biztosítására az, ha:

• két fordulót tartanak,
• és a második fordulóba csak a két legerősebb jelölt kerül be.

Ha ez a két feltétel együttesen teljesül, akkor biztosítható, hogy bárki is lesz az ország elnöke, mindenképpen meg kell szereznie ehhez a szavazók többségének a támogatását. 

Mi a helyzet az országgyűlési választásokon?

Parlamenti képviselőből több van, de törvényhozásból csak egy. Azt kell tehát garantálni, hogy csak olyan politikai erő, egy vagy több párt, kerülhessen hatalomra, amely megszerezte ehhez a szavazatok többségét. 

Kizárólag egyéni körzetekben zajló választáson ilyen biztosíték nem létezik. Ezért szükség van pártlistákra is. Azonban önmagában a lista létezése még nem garantálja, hogy a szavazói akaratnak megfelelő eredmény születik. Lásd a magyar választási rendszert.

Listáról úgy kell osztani a mandátumokat, hogy az egyéni körzetekben szükségképpen keletkező aránytalanságot teljes egészében kiegyenlítsük. Így működik a német választási rendszer.

23,8 %

Ha el akarjuk kerülni, hogy olyan politikai erő kerüljön hatalomra, amelyet a szavazók többsége, akár döntő többsége, elutasít, akkor az egyetlen megoldás az arányos választási rendszer. Ez egyszerű matematika, és annak is a könnyebb fajtája. A kérdés csak az, hogy ki, milyen országban szeretne élni.